Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993
2. szám - Szemle
119 értelmiségi érdeket a réteg számára minél elfogadhatóbban képviselni és a réteget a demokráciába integrálni. Az FKGP-sajtóból ezután már hiányoznak az értelmiséget kritizáló írások. Helyettük az értelmiségnek a demokráciával szemben támasztott követelményei kaptak nyilvánosságot. A Kis Újság július 10-i száma például már nem az értelmiségtől várja a közeledést a demokráciához, hanem a demokráciától és a többi társadalmi rétegtől várja el, hogy eljussanak az önismeretnek arra a fokára, amelyre az értelmiség is eljutott. A Kis Újság szerint az értelmiség híve a demokráciának és azok tévednek, akik azt hiszik, hogy az értelmiség bizalmatlan lenne. 3 2 A kisgazdák azért tudták a többi pártnál eredményesebben kezelni az értelmiség problémáját, mert a párt már 1945 nyarától azonosulni tudott az értelmiségi gondolkodásmóddal és reális ismeretei voltak az értelmiségi életformáról. Az értelmiség többsége politikai modelljének perspektivikus megvalósítóját a polgári demokráciát a legtisztább formában kifejező FKGP-ben látta. 1945 nyarától a kisgazdák „részvétele" nélkül folytak az igazolások. A baloldal aktivitása ellenére a legtöbb karon vagy főiskolán csak a legexponáltabb tanárok eltávolítására került sor. A személyi változások nem módosították lényegesen az egyetemek politikai arculatát. Kivételt jelentett a budapesti orvosi kar, ahol a tanárok többsége kicserélődött. 3 3 A parlamenti választások után megváltozott a pártok felfogása az egyetemi igazolásokról. Nemcsak a Független Kisgazdapárt, hanem a Nemzeti Parasztpárt sem kezdeményezett további eljárást. A munkáspártok viszont szigorításokat sürgettek, mert úgy ítélték meg, az egyetemek átszervezése az igazolások scrrán nem a demokratikus átalakulás követelményeinek megfelelően alakult. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt a kevéssé eredményesnek tartott igazolások után a bélistázástól remélte egyetemi pozíciója javulását. A bélistázások a felsőoktatásban 1946 júliusában kezdődtek. A bélistára több olyan tudományos kiválóság is felkerült, akik politikával nem foglalkoztak, csak a kutatásaiknak éltek. Listára tettek olyan kutatókat is, akik azáltal „kompromittálódtak", hogy az előző rendszerben szakértői szerepet vállaltak. A politikai szempontú bélistázás idején olyan személyek ellen is támadás indult, akik a szakmai modernizálásban fontos szerepet játszhattak. A Független Kisgazdapártot aggasztotta a „beindult" folyamat, kezdetben csak beszámolt a bélistázásokról, illetve ismertette a tisztogatásokat ellenző egyetemi vezetők véleményét. 1946. szeptember l-jén a Kis Újság „Veszélyben a magyar építészmérnökképzés" című cikke már határozottan fellépett a bélista ellen. Úgy vélte, a műegyetemi bélistára nemcsak jobboldali múltú professzorok kerültek, hanem politikai szempontból közömbös szakemberek is. Támadták például Mihailich Győzőt, aki végül lekerült a listáról. Mihailich kiváló hídépítész, a hazai vasbetonépítés elméleti és gyakorlati 32. Kisújság, 1945.július 10. 33. Ladányi A.: A felsőoktatás szocialista átszervezésének kezdetei. Az 1948. évi egyetemi reform. = Magyar Pedagógia, 1970.2 .ПО. 171.p.
