Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992
1-2. szám - Szemle
4 során az általános (vagy „puha") társadalomtudományi ismeretek fontosabbak, mint a „kemény", speciális kutatási eredmények. Az ismeretet ekkor hírként használják. A „puha tudás" a politika általános orientációját segít megváltoztatni és ezért nehéz specifikus hatását kimutatni. Továbbá mind a tudásnak, mind a szervezetnek van saját „életciklusa", amelynek eltérései „időszakadékokhoz" vezethetnek. A szervezeti politikák ugyanis bizonyos — már régebben létező — tudományos eszméket hirtelen „felfedeznek", vagy „bürokratizálnak". Egészében véve tehát azt mondhatjuk, hogy az „eszközszerű" hasznosításra kidolgozott inputoutput modellel valójában nem tudjuk megérteni a konceptuális hasznosítás természetét. Pozitivizmus a társadalomtudományokban A tudományszociológiai szakirodalomban nemcsak a társadalomtudományok hasznosítási fokával elégedetlenek, de azzal is, ahogyan e tudományok felfogják a társadalmi szituációkat. Nem kevesen a pozitivizmust vádolják a társadalomtudományok gyengeségéért, mondván, ez akadályozza mind a hasznosítást, mind ennek megértését. Martin Rein 5 egyike azoknak, akik támadják azt a pozitivista eszmét, hogy a társadalomtudományok értékmentesek. Kifejleszt egy „értékkritikai" megközelítést, amelynek segítségével nírálja azt a pozitivista tételt, miszerint a megismerés a tények empirikus megfigyelésével kezdődik, majd — egy tudományos módszer alkalmazása révén - általános törvényekké formálódik. A pozitivizmus értékmentesnek állítja be magát, ami azért nem helytálló, mert minden megfigyelést értékek alapoznak meg. Rein szerint a társadalomtudományok értékerheltek, mivel az általuk vizsgált tárgyak nem stabilak, univerzálisan nem figyelhetők meg és céljaikat, valamint cselekvésre orientáló jellegüket értékek alapján jelölik ki. Rein három olyan „értékszűrőt" különböztet meg, amelyek befolyásolják a politikai elemzést: a kutatók koncentrálhatnak az intézmények rossz működésére, az emberek tévedéseire, a hatalmi struktúrákra. Figyelmük változhat is e szűrők között, de bármelyiket választják is, az meghatározott társadalmi változások irányába befolyásolja őket. A hasznosításnak — Rein szerint - három fő akadálya van: a politikai döntéshozás belső konfliktusai, a társadalmi jelenségek komplex jellege, a politika állandóan újjáértelmezett értékei. Nincs tehát olyan koherens politika, amely összeilleszthető lenne valamely általánosan elfogadott tudományos paradigmával. A szkeptikusok szerint a tudomány képtelen tanácsot adni, hogy miképpen válasszunk két egymással versenyző politikai paradigma között. Az optimisták viszont úgy vélik, hogy a tudomány hosszú távon hasznosítható és ennek révén segíthet új politika kialakításában. Rein a kutatás három típusát különbözteti meg, aszerint, hogy milyen jellegű alkalmazásokat tesznek lehetővé. A kormány 5. Rein,M '.: Social science and public policy. Harmondsworth, 1976,Penguin Books.
