Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992

1-2. szám - Figyelő

31 állítás, hogy belefulladnak a tudományos folyóiratok folyton növekvő áradatába — Garfield szerint csak mítosz. A Current Contents kezdetben (1955) 150 folyóiratot figyelt, s e folyóiratok 90 %-a közli ma is a nagy tudományos eredmények 90 %-át. Amikor az ISI hozzáfogott a Science Citation Index publikálásához (1961), 600 folyóiratot választott ki. Ma az SCI és más hasonló vállalkozások több ezer folyóiratra támaszkodnak, azonban az általuk regisztrált hivatkozások több mint 80 %-a 1 000-nél kevesebb folyóiratra vonatkozik. Garfield a mítosz gyökereit részben a nagy nemzeti és tudományos könyvtárak katalógusaira vezeti vissza. Ezek arra törekednek, hogy minél több tudományos művet szerezzenek meg gyűjteményeik számára. Nem helyes a könyvtárak által őrzött anyagmennyiségből következtetni a jelenlegi tudományos folyóirattermésre, s azt hangoztatni, hogy a tudományos irodalom kezelhetetlen, szüntelenül dagadó óriás. A mítoszt táplálhatta de Solla Price Kis tudomány, nagy tudomány c. könyve, amely felhívta a figyelmet a tudományos irodalom exponenciális növekedésének következményeire. Ugyanakkor ő is tisztán látta, hogy a több tízezer folyóirat zöme jelentéktelennek tekinthető a valóban fontos tudományos eredményeket közlőkhöz viszonyítva. A tudományos folyóiratok számának megítélésekor azt kellene először eldönteni, mit minősítünk tudományos folyóiratnak. Számtalan műszaki és kereskedelmi lap közöl hasznos, konkrét, alkalmazható információt, s bár ritkán hivatkoznak rájuk, nélkülözhetetlenek egy-egy intézmény gyűjteményében. De ezek éppoly kevéssé tudományos folyóiratok, mint a legkülönbözőbb éves beszámolók. Tovább zavarják a képet a tudományos hírekről tájékoztató lapok (The Scientist, Physics Today, C+E News, New Scientist), melyek minden értékük ellenére sem állíthatják, hogy valódi tudományos áttörésekről tudósítanak. Az igazi, elsőosztályú tudományos folyóirat az, amely évente legalább száz kutatási eredményről közöl cikket, s ezek jelentős impaktfaktorral is bírnak. Az 1969 és 1989 közötti időszakban legtöbbet idézett folyóiratok listájából kiderül, az élmezőnyben kevés a változás. A kutatónak nem kell százával olvasnia a folyóiratokat ahhoz, hogy szakterülete fejlődésével lépést tartson. Pontosan kiválaszthatja, mit szükséges előfizetnie, mit elegendő a könyvtárban átlapoznia és mi az az információ, amit a korszerű információfeldolgozás bocsáthat rendelkezésére. Garfield,E.: In truth, the „flood" of scientific literature is only a myth. = The Scientist /Philadelphia,Pa./, 1991.szept.2. ll.,25.p. N.É.