Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992
3-4. szám - Szemle
122 sokkal rugalmasabbá teszi, a benne résztvevő neves szakemberek szavatolják az alap- és szakképzés korszerűsítését. Felismerve, hogy az ipari és szolgáltatási szférában is a nagy hozzáadott értéket hordozó, kutatásigényes termékek iránt növekszik a kereslet, és ezek értékesítése a leggyümölcsözőbb, az oktatáspolitika különleges súlyt helyez a technológiai és tudományos szakértelem fokozására. A tananyag, az iskoláztatási és képzési feltételek javításával a minőségi ismeretgyarapítás és a rendszeres továbbképzés lehetőségeit kívánják bővíteni. Rövidebb időtartamú alapképzésre többlépcsős, többirányú specializációra képesítő oktatási formákat alakítanak ki. Az EGK oktatáspolitikai irányelveit Svájc is szem előtt tartja, bár a tizenkettek nem törekszenek egységes rendszer kialakítására, a nemzeti sajátosságok megőrzését természetesnek vélik. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a kutatás- és a technológiafejlesztés eredményeit döntően befolyásolja a képzés színvonala, vitathatatlan az oktatáspolitika katalizátorszerepe. 1993-tól a termékek, a tőke és a szolgáltatások mellett korlátozásmentesen mozoghat a munkaerő is. Az emberi erőforrások szabad áramlásának perspektívái létfontosságúvá teszik a képzettségi szint erőteljes emelését minden ország számára, de a kis országoknak egyenesen stratégiai ágazatként kell kezelniök az oktatáspolitikát. Svájc — más prioritások mellett — az elitképzésre is nagy gondot fordít mind állami, mind kantonális síkon, mind a magánvállalkozói körök közreműködésével. Bonyolult kompromisszumokat igényel a felsőoktatás és a gazdaság kreatív együttműködése, megköveteli egymás célkitűzéseinek tiszteletben tartását. A gazdasági szférának jogában áll, hogy közölje a felsőoktatással és az állami kutatóhelyekkel, milyen tudományos-technikai koncepciókra van távlatilag igénye, de azt nem kívánhatja, hogy az egyetemek rövid távú, piacorientált kutatásokra szorítkozzanak, korlátozzák alapkutatási tevékenységüket. Ez utóbbi ugyanis az ország versenyképességének döntő tényezője. E területen Svájcban az eddigi oktatási és K+F tevékenység vitathatatlanul jól vizsgázott, az 1. táblázat bizonysága szerint. A szakember- és tudósutánpótlás terén növekvő gondot jelent, hogy csökken a svájci fiatalok vonzódása az ipari és műszaki pályák, illetve a kutatás iránt. 2 Komoly hiány mutatkozik mérnökökből és vegyészekből, inkább az orvostudományt, a jogi, a szociológiai, a pszichológiai tanulmányokat preferálják. A környezetvédelem iránti érzékenység szkepszist váltott ki a közvéleményben az újításokkal, felfedezésekkel kapcsolatban. Ez a szemlélet az egyetemi szakok kiválasztását és a kutatói utánpótlás összetételének alakulását is kedvezőtlenül befolyásolta mind országosan, mind vállalati síkon. A vállalati kutatásban a rövidebb távú célok kerültek előtérbe, a központi kutatólaboratóriumok kihasználtsága csökkent, a piaci igényekhez való alkalmazkodás a decentralizálásnak kedvez. E tendencia gyengíti a hosszú távú vállalati stratégiai koncepciók és az 2. Speiser, A.P.: Veränderte Prioritäten in der Industrieforschung. = Neue Zürcher Zeitung, 1991.aug.28. 13-14.p.
