Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992
3-4. szám - Szemle
106 van: a tudatos előrelépés, a társadalmi-technikai rendszerek dinamizálása, önálló problémamegoldási képességük preferálása és fokozása, az értékrend és a hozzá tartozó preferenciák tudatos alakítása. A világtrendek fényében jól kivehető az elmaradottságunk, a társadalmitechnikai regresszió; a cselekvés szabadsági fokainak emelkedésével megjelent azonban az innovációs versenyben lépéstartásra képesek még szűk, de reményteljes vállalkozói csoportja is. Van már nálunk is olyan innovatív vállalkozó, aki a társadalom számára modellként szolgálhatna, ha a társadalmi értékrend is ezt a paradigmát preferálná. A hazai gazdaság azonban ma még inkább hűti az innovatív, ambiciózus vállalkozást, a rutinra vállalkozók tömegébe sorolja a nagy kockázatra és a járatlan útra vállalkozókat, és ezzel óhatatlanul diszpreferálja az innovációt. Küszködéseivel a bizonyítani kívánó innovatív vállalkozó bizonyos mértékig megváltoztatja ugyan maga körül a működés feltételrendszerét, és a mikrohatások előbb-utóbb makrohatást váltanak ki, kérdés azonban, hogy kivárhatjuk-e ezt. A világgal lépést tartó társadalmi-technikai evolúcióhoz sok minden hiányzik még nálunk. Diszfunkció, diszharmónia jellemzi a társadalmi evolúció teljes folyamatát. A társadalmi fejlődésnek ez a makrofolyamata egységes rendszert képez, amely jól megkülönböztethető, elhatárolható, önállóan érvényesülő, és mégis összetartozó algoritmusokra, intézményesült szakaszokra és struktúrákra tagolódik a fejlett országokban: 1. az új tudás létrehozása (kutatás) 2. az új megoldás elterjedése és (vállalkozás) 3. a tudás átöröklése (képzés) Könnyen észrevehető, hogy ezek az algoritmusok egymás feltételei, bármelyikük elsatnyulása a többit, és így az információvisszacsatolást és az evolválás egész folyamatát előbb-utóbb ellehetetleníti, ütemét a leggyengébb algoritmus mértékig csökkenti. Nem új tétel, hogy a tudomány, a vállalkozás és a képzés egyaránt fontqsak egy fejlődni kívánó társadalom számára, de talán a szerves rendszerszerű kapcsolódásuk, közös funkciójuk és fejlődéselméleti szerepük az evolúcióelmélet révén világosabbá válik. Mint ahogy az is világos, hogy ha egymás rovására kényszerülnek funkcionálni, azt a társadalom egésze sínyli meg. A gazdaság külső környezetként körülöleli a funkcionáló társadalmi-technikai rendszereket annyira, hogy azt minden érzékszervükkel érzékelik, csak azt látják, az számukra a világ. A gazdaság egésze ilyenformán szabályozó mechanizmusként is hat rájuk. A piaci szabad vállalkozási feltételeket jelentő fejlett áru- és pénzviszonyok működési térként szolgálják, de korlátozzák, terelik is az innovatív vállalkozást. Mechanizmusként a gazdaság nem evolvál, hanem környezetként változik az evolváló rendszerek hatására. Mechanizmus lévén, a gazdaság változtatható is az értékrend és a hozzárendelhető preferenciák tudatos, célirányos alakításával.
