Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992
1-2. szám - Szemle
6 ciakutatás során fejlődött ki. A régi tudományszemlélet azt az illúziót vallotta, hogy a társadalomtudományok képesek közvetlenül megoldani a társadalmi problémákat. Sajnos ez a várakozás nem igazolódott be, és ezért a sokkal reálisabb „kognitív szemlélet" a hangsúlyt áthelyezte a tudástermelés társadalmi előfeltételeinek vizsgálatára. A tudás társadalmi összefüggései (kontextusa) kerültek tehát a kutatás középpontjába, amely szerint a megismerő ember világnézete, értékei, érdekei is meghatározzák, hogy miként fogja értelmezni magát a tudást. Jean Piaget modelljén keresztül bizonyítja be például Marc De Mey 7, hogy a gyermek az akciókon és ezek fogalmi felfogásán (konceptualizációján) keresztül fejlődik. A tudás és az akció tehát belsőleg függnek össze. A létrehozott tudás öntudás. A tárgyak tudásában is van öntudás, mivel benne van a szubjektum és a róla való tudásunk is. Az akciókutatás tehát alkalmas formának látszik arra, hogy a társadalomtudósok együttműködjenek a politikusokkal. A kollaboráció azonban nem egyszer értékkonfliktusok elé állítja őket. Például Angliában egyszer egy hirdetési kampány az összes részeg sofőrt bűnözőnek és potenciális gyilkosnak állította be. A Tavistock Institute kutatói ekkor megtagadták a kampányban való részvételüket, mert a részeg sofőrök a jog szerint nem bűnözők, és nem is feltétlenül potenciális gyilkosok. Az elmélet és a megfigyelés elválasztása A hasznosítás problémáját az alap- és alkalmazott kutatás megkülönböztetése révén is meg lehet közelíteni. Eric L. Trist 8 szerint amíg a természettudományok előbb elérnek valamely tiszta (elméleti, alap) eredményt, majd később alkalmazzák őket, addig a társadalomtudósok ismereteit előbb alkalmazni kell ahhoz, hogy elméleti eredményt érjenek el. Ennek az az oka, hogy a társadalomkutatóknak az emberekről, intézményekről szóló alapvető adataikat „természetes állapotukban" kell elérniök és be kell bizonyítaniuk, hogy képesek bizonyos szolgáltatások nyújtására. Ilymódon a gyakorlat javítja az elméletet, amely persze finomítja a gyakorlatot. Ezt a módszert a Tavistock Institute of Human Relationsbzn fejlesztették ki és az a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz az elméleti és az empirikus kutatókat, valamint azt tételezi fel, hogy a fontos társadalmi adatokhoz csak a politikusokkal való kollaboráció révén lehet hozzájutni. 7. De Mey,M.T.: Action and knowledge from a cognitive point of view. 185 —196.p. in: Social science research ... i.m. 8. Trist,E.L: Action research and adaptive planning. 223 — 236.p. in: Experimenting with organizational life: The action research approach. Ed.A. W.Clark. New York — London, 1976,Plenum.
