Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1992

3-4. szám - Szemle

100 rendjében, akkor a mindig egyéni kreativitásnak, az individuális indíttatásnak és a szubjektív innovatív vállalkozói akaratnak zöld utat kell kapnia, érvényesülnie kell függetlenül attól, hogy vagyonos-e az illető vagy sem. Aki létrehozhatja a társadalom számára fontos új eredményt, az jusson hozzá az ehhez szükséges eszközhöz. A tulajdon igen erős szubjektív és sohasem tömeges motivációs hatásával éppen azért válhatott társadalmi mechanizmussá, mert a társadalmi-technikai fejlettség alsóbb szintjén, a rutintermelés értékrendjében lehetővé tette az eszközök célirányos és időben tartós felhasználását, a társadalmilag szükséges eredmény létrehozásának fenntartását. Magasabb fejlettségi szinten viszont, a gyorsabb technikai fejlődésre képes vállalkozók szintjén, amikor a verseny azon múlik, milyen gyorsan lehet mobilizálni az eszközöket és mást megelőzve, eddig nem ismert, de potenciálisan extraprofitot hozó termékkel vagy szolgáltatással megjelenni a piacon, az eszközöknek ott célszerű koncentrálódniuk, ahol a legerőteljesebb innovatív vállalkozás megvalósulhat, ahol a vállalkozó jelentős és tartós technológiai előnyre, többletbevételre tehet szert. A sokszintű modern társadalomban mindkét társadalmi-gazdasági mechanizmusnak helye van: a tulajdonjog mechanizmusának természetes érvényesítése mellett meg kell találni az eszköz-reallokáció gyorsabb, szélesebb, demokratikusabb, a kiválasztott fejlődési modellel összecsengő módját. Választ kellett adni arra, hogy a stabilitásra törekvő társadalomban miként lehet intézményesíteni az arra rátermettek számára a kiugrást, a gyorsabb technológiai és gazdasági előrehaladást, a ciklikus, de folyamatos előrelendülést. Az innováció elméletének gyakorlati problémát kellett megoldania: új elózósávot kellett építenie, hogy az arra képesek élretörjenek és magukkal ragadják, felgyorsítsák az egész kocsisort anélkül, hogy a többi sávon megszokott ritmusban közlekedő autóforgalmat megzavarnák. Hogyan lett az innovációelméletből evolúcióelmélet? Japán háború után látványosan gyors technológiai és gazdasági fejlődését sem a neoklasszikus közgazdasági, sem a schumpeteri hős vállalkozói elmélet nem tudta megmagyarázni. Mérföldkőnek tekintem viszont a kutatóknak azt a következtetését, amelyhez tokiói külképviseleti éveim alatt jómagam is eljutottam, hogy a technológiai fejlődés elsődlegesen a kulturális, emocionális, akarati és ambiciózusan célrairányuló stratégiai tényezőket is magábafoglaló valamiféle egységes rendszer funkcionálásának tulajdonítható, a gazdasági fejlődés pedig a technológiai fejlődés következménye és elősegítője. Az innováció esetében objektív társadalmi jelenséggel van dolgunk, amelyet addig azért nem vettünk észre, mert mindig csak részleteiben és állóképekben láttuk a változást, hiszen a technológiaváltás folyamata hosszabb volt egy emberöltőnél, és ezért nem vizsgálhattuk teljes integritásában és változásaiban, szemünk előtt pergő adaptálódási fázisváltásaiban.