Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1991

1. szám - Szemle

46 Következtetések Hangsúlyozni kell, igen sok a bizonytalansági tényező, ha olyan országok ráfordítási szintjét hasonlítjuk össze, melyekben eltér a kutatás szervezete és finanszírozása. A finanszírozási döntéseknél a tudományos munka egyéb mutatóit is értékelni kell, így a kutatók létszámát, a kutatási teljesítmény indexét (publikációs adatok) és a tudományos hatás mutatószámát (hivatkozások). A finanszírozási adatok összevetéséből a következők vonhatók le: 1987-ben az amerikai kormány abszolút összegben közel annyit fordított egyetemi kutatásra (14,9 milliárd dollár), mint Japán és a négy európai ország együttesen (14,7 milliárd dollár). Tehát az Egyesült Államok messze a legkiemelkedőbb az egyetemi kutatás támogatásában, igaz, az élettudományokat figyelmen kívül hagyva, helyzete már kevésbé rózsás. Az európai ráfordítások felértékelődnek, ha azokat a GDP százalékában mérjük. A japán ráfordítás nemzetközi viszonylatban igen alacsony, annak ellenére, hogy a kormány erőfeszítéseket tesz az alapkutatás támogatására. Tudományteriiletekre lebontva a kép még bonyolultabb, mivel az élettudományokban az amerikai ráfordítások nagyon megugrottak: az 1987. évi 7,3 milliárd dollár 45%-kal haladta meg a másik öt állam együttes ráfordítását. Az NSF növekvő mérnöktudományi támogatásai hosszabb távon mutatkoznak meg (a REP- érték 1987-ben még csak 0,92 volt), a környezeti tudományok ráfordításai 20%-kal haladták meg az 1987-es nemzetközi átlagot, annak ellenére, hogy e terület relatív fontossága csökkent az Egyesült Államokban. Bár a társadalomtudományok, a bölcsészeti és humán tudományok tűnnek elhanyagoltnak, mégis a természettudományok relatív finanszírozási helyzete adhat okot aggodalomra, tekintettel technikai és gazdasági fontosságukra. 1987-ben az amerikai REP-adat 0,74 volt a természettudományokban, mig a japán 0,69, a német 1,19, a francia 1,41. Ami a kutatásfinanszírozási eljárásokat illeti, Amerikában elsősorban a külön költségvetésből történő támogatást részesítik előnyben, míg Európa kettős támogatási rendszere azt eredményezi, hogy az egyetemi kutatás költségeinek kétharmadát az általános egyetemi költségvetésből fedezik. Az 1980-as években Hollandia, NagyBritannia és Németország közelíteni kezdett az amerikai modellhez, nagyobb súlyt helyez a kutatás külön költségvetésből történő finanszírozására, s ezáltal az egyetemi kutatás gyorsabban reagálhat a tudományos és társadalmi igények változására. Németh Éva