Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Tartalomjegyzék
37 valósult meg. A harmincas évek második felében még kétszer felmerült a filiálék létrehozásának kérdése, de csupán elméleti szinten, mert a „főnökség" ellenkezésével találkozott. Felmerül a kérdés: miért nem valósult meg a harmincas években Szibériában a regionális tudományos központok terve? Hiszen a gazdasági igény a filiálék megszervezésére óriási volt, és a gazdasági megfontolások aláhúzták az akadémiai osztályok fontosságát. Az SZKP 15. kongresszusán az akadémia feladatául tűzték ki, hogy határozottan közelítse a tudományos munkát az ipar és a mezőgazdaság szükségleteihez. Ismeretes az is, hogy a háború előtti ötéves tervek értelmében a régió gazdasági potenciáljának jelentősen növekednie kellett volna. A kelet felé terjeszkedés érdekében tervbe vették az ipari termelés területi eloszlásának jelentős átszervezését. Világos, hogy mindez eleve változásokat tett szükségessé a tudományos potenciál elhelyezésében is. Gazdaságilag indokolt volt, szerepelt a megfelelő tervekben, de mégsem vált valóra. Hogyan történhetett ez meg? Úgy, hogy mutatkoztak a forráshiány jelei. A harmincas évek elején a gazdasági fejlesztés ütemét erőteljesen fokozták. A szocialista iparosítás első ötéves tervben lefektetett programja túlfeszített, de ugyanakkor a források tekintetében kiegyensúlyozott volt. Ezt azonban felváltotta a túlméretezett iparosítási program. Az éves terveket módosították, a tervszerű fejlesztést ugrásszerű növeléssel váltották fel, amelynek nem volt forrásfedezete. A felhalmozási alap gigantikus növelése (összességében 379%) a források jelentős átütemezését követelte meg. A prioritást élvező nehézipar fejlesztését végtelen aprólékossággal határozták meg, és az ország vezetősége igen gyorsan tudomására juttatta mindenkinek, hogy a kijelölt úttól semmilyen körülmények között és semmi áron nem tér le. Ennek következménye az jöhetett kollektivizálás sztálini gyakorlata és a nem termelő szféra „eltorlaszolása". Ilyen körülmények között igen nehéz lett volna kiegészítő összegek elvonására számítani a regionális filiálék létrehozása céljából. Az akadémia rendkívül szerény költségvetéssel rendelkezett, és gyakorlatilag a teljes összeget a tudományos potenciálnak az ország központi részén történő fejlesztésére fordította. Nem véletlen, hogy amikor a nyugat-szibériai filiálé kérdése felvetődött, a SZUTA elnökségének álláspontja egyértelműen az volt, hogy elsődlegesen a helyi erők mozgósításával kell létrehozni, az akadémia funkciója pedig a tudományos-módszertani vezetésre korlátozódik. így semmi esély nem maradt, hiszen a helyi források már a harmincas évek első felére kimerültek Az már külön kutatás témája, hogy mennyire volt bölcs dolog a tudományon spórolni, de a rendelkezésre álló adatokból már most kiolvasható, hogy a népgazdasági tervek tudományos megalapozásában az első ötéves tervek korszakában is óriási hiány 5/ KPSS V rezoluciâh i reSeniâh s"ezdov, konferencij i plenumov CK. Moskva, 1971.4.köt. 289.p. 6/ Istoriâ socialistiőeskoj èkonomiki SSSR. Moskva, 1978.4.köt. 245—247.p. 7/ LaciSjO:. Probléma tempov v socialisticeskom stroitel'stve. Razmyülenia èkonomista. = Kommunist (Moskva),1987. 12.no. 79—90.p. 8/ Artemov,E.T:. Proekty organizacij nauónyh uírezdenij AN SSSR. 168p.
