Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
1. szám - Tartalomjegyzék
23 volt, csak időnként volt szükséges beavatkozásuk, a döntőbírói szerep gyakorlására. Egy párton kívüli interjú-alany véleménye szerint az osztályon történő szavazás az esetek túlnyomó többségében formális, az osztályt tulajdonképpen csak "leszavaztatják". Mindezt megerősíteni látszik, hogy a jelölést némelykor gondos, esetenként több éves politikai munka előzi meg. 1 4 Jelöltek állításánál a természettudományos osztályoknak, az elméleti tudományterületeknek — a dolog természeténél fogva — nagyobb a mozgásterük, ami korántsem jelenti, hogy a létszámok elosztásánál is előnyre tennének szert. A jelöltek rangsorolása, sőt a jelölés végső joga az elnökséget illeti meg; ennek következményeképpen nem egyszer az elnökség jelöltje került az osztály jelöltjével szemben az Akadémia közgyűlése elé. Sok esetben az elnökség az osztály jelöltjein felül még saját emberét is "benyomta" oly módon, hogy saját jelöltjének pontszámánál húzta meg a jelöléshez szükséges alsó határt. Az említetteken kívül egyébként az elnökség előtt annak az osztálynak ill. jelöltnek volt a legnagyobb esélye, aki a magas szavazati arányt és az osztály egységes támogatását élvezte. Az akadémikusok többsége tehát a vizsgált korszakban a tudományos minősítési rendszer által szabályozott szamárlétrát volt kénytelen megmászni. Az utóbbi idők kinyíló nemzetközi tudományos piacának következménye, hogy olykor a nemzetközi színtéren berobbanó tehetség külföldről hívja fel magára a hazai tudományos élet figyelmét és ily módon kerül az Akadémiára. 14/ Interjú Hadrovics Lászlóval. (Kézirat - TTI.)
