Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990

1. szám - Tartalomjegyzék

19 Például Erdei Ferenc 1957-1964-ben, valamint 1970-1971-ben főtitkárként, 1964-1970 között alelnökként dolgozott, akárcsak Szentágothai János, aki 1973 és 1985 között elnökként és alelnökként is tevékenykedett. Szabó Imre is mintegy tizenhat évig játszott vezető szerepet az Akadémia élén (1960 és 1970 között főtitkárhelyettesként, 1970 és 1976 között alelnökként). Köpeczi Béla miniszteri kinevezése előtt 1970 és 1982 között főtitkári ill. főtitkárhelyettesi minőségben irányította az Akadémiát. A fentieken kívül Jánossy Lajos, Bognár Géza, Márta Ferenc és Láng István töltött be két funkciót az Akadémia vezetésében. Külön kell szólni Straub F. Brúnóról, aki már az éppen újjászervezett 1949-es Akadémián is elnökségi tag volt, majd 1967-től 1973-ig alelnök és 1985-ben újraválasztották erre a tisztségre. Az akadémiai pozíciók osztályok szerinti eloszlása a következőképpen fest (a zárójelben levő szám több pozíciót jelöl). I. 0. 2 II.o. 3(1) III. о. 5 (2) IV. о. 3 (1) V. о. Ф VI. о. 3 (1) VII. о. 4(2) VIII. о. 2(1) IX. о. 4(2) X. о. 1 Az Akadémia elnöki funkciójába társadalomtudós csak 1985-ben került. A főtitkárok az I., II., III., IV., a VII. (2), és a IX. osztály képviselői közül kerültek ki. A korszak akadémiai vezetőinek megközelítőleg fele töltött, tölt be pályafutása során valamilyen — rendszerint magas — szintű párt-, államigazgatási vagy állami tisztséget. Öt akadémikus (akadémiai vezető) működött hosszabb-rövidebb ideig miniszteri funkcióban, többségében a kulturális tárcánál. összefoglalás-féle Az Akadémia egy gondosan öntözött kert — írja Graves a "görög mítoszokban " —, ahol a filozófusok istentelen dolgokat mondogatnak az Istenről. A mi kérdésünk az, hogy vajon egy istenek nélküli világban, ahol fennmaradt az akadémia, kik töltik meg e kertet, s kivel feleselnek... Kik az akadémikusok, és hogyan lesznek azok abban a korszakban, amely az akadémia államosításával kezdődik és a növekvő autonómiáért folytatott küzdelemmel végződik. Nem gondoljuk, hogy az akadémikus "félisten", valamilyen átmeneti lény az egyszerű halandó és az Istenek között, kiváltképpen nem akkor, amikor a hatalomból származtatott tévedhetetlenség a politikusok, a kritika pedig csak az udvari bolond sajátja volt. Ennek ellenére mégis körüllengi, -lengte az Akadémiát, az akadémikust még az elmúlt négy évtizedben is valami senki és semmi