Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1990
2. szám - Tartalomjegyzék
125 1949 közepén már tárgyalások folytak a két szervezet összeolvasztásáról, ami rövidesen végbement. Az Akadémia 1949. október 31-i zárt ülésén új alapszabályok elfogadására került sor; az Akadémia felvállalta a magyar állam legfelsőbb tudományos intézményének feladatkörét; a természet- és műszaki tudományok súlyát tovább növelve az osztályok számát hatra emelték. A Széptudományi Alosztályt viszont megszüntették. Csökkentették a taglétszámot, sok régi tagot pedig formálisan tanácskozó taggá minősítve lényegében megfosztottak az érdemi tagságtól. Az új tisztikart az 1949. november 29-i közgyűlés választotta meg. Az elnöki tisztet Rusznyák István, a főtitkárit Alexits György nyerte el, Gombás Pál és Ligeti Lajos lettek az alelnökök. Rusznyák Istvánnal az élen az MTA a következő években széles kutatóhálózatot épített ki, megteremtette a modern tudomány művelésének személyi, szervezeti és anyagi bázisát. Történetében a hazai tudománytörténet is koncentráltan tükröződik, miként az az Akadémia alapításának másfélszázados évfordulójára kiadott kötetben is megtalálható 4 1. A mai változások fényében kezdjük azonban csak egyre pontosabban érzékelni, hogy a fejlődés fő vonalától való eltérülést milyen hosszú távon szabta meg a Gerőék által lefektetett orientáció. Az MTT alakuló ülésén megtartott Gerő beszédből kivehető szemléleti korlátok vagy a kiemelkedő magyar tudósok, mérnökök nevének pontatlan ismerete 42 még csak figyelmeztető jelzés volt. Csak bizonyos "kifutási idő" után vált nyilvánvalóbbá, hogy tudományos példaképeket keresve miért nem kell igazából a magyar tudósokra, még kevésbé Nyugatra tekinteni. Vagy az, hogy mit is jelent az irányváltás, miszerint: "tudományos munkánkban elsősorban Kelet felé kell néznünk" 4 3. Amikor ezek a szavak elhangzottak, a világ másik felén hatalmas tudományos-technikai forradalom bontakozott ki és "bábái" között ott voltak a magyar iskola képviselői! Mert a "vasfüggöny" másik oldalán a magyar tudósok már a jövő tudományos és technikai megalapozásán dolgoztak. Kármánék az emberiség ellenségét látták a világuralomra törő hitlerizmusban, s ezért segítették megsemmisítését a tudományos-műszaki fejlesztéssel. Ám a háború után ilyen ellenséget láttak a sztálinizmusban is, ezért maguk és a világ biztonságát a katonai fölényben vélték megtalálni. Ehhez a kulcs a tudomány - vallotta Kármán Tódor. Ezért "Új távlatok felé" (Towards New Horizons) címmel már 1945-ben stratégiai tanulmányt készített, amely az amerikai légierő fejlesztésének vezérfonala lett. Ez magában foglalta a rakéták radikális fejlesztését is, amelyeket "pilótanélküli repülőgépeknek" nevezett 4 4. 41. A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada 1825-1975. Főszerk.: Pach Zsigmond P. Bp. 1975Akadémiai K. 363 - 392.p. 42. Gerő E. i.m. 344 p. 43. Gerő E. i.m. 349.p. 44. Kármán,T.-Edson,L.: The wind and beyond. Theodore von Kármán - Pioneer in aviation and pathfinder in space. Boston-Toronto,1967,Little, Brown and Co. 36. és 37. fejezet.
