Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989

6. szám - Figyelő

502 Párizs vagy vidék: hol születik a francia tudomány? Noha a tudomány regionális fejlesztését szükségesnek, sőt sürgetőnek tartják, Franciaországban ma is él a centralizáció hagyománya. Párizsban születnek a lényegi döntések, itt vannak a legtekintélyesebb intézmények. Pedig az olyan tudományos központoknak mint Grenoble, Nancy vagy Toulouse már komoly tudományos múltjuk van; Sabatier és Grignard, az 1912-es Nobel-díjasok "vidékiek" voltak. Valójában Franciaországban a tudományos tevékenységnek számos vidéki pólusa van, és az egyesült Európa megteremtése új perspektívákat nyit a nagy vidéki központok számára. Hosszú éveken át a tudománytörténészek a francia tudomány alatt kizárólag a párizsi kutatókat és tudományos intézményeket értették. A francia tudomány megtestesítői a Természettudományi Akadémia, a Természettudományi Múzeum, a Collège de France, az École Polytechnique, az École normale supérieure és a párizsi egyetemek voltak. A vidéki tudományos élet "felfedezése" angolszász kutatók érdeme. Az Annales iskola tudománytörténészei nem az ismert tudományos elit történetét dolgozták fel, hanem a társadalmi közeget vizsgálták, amelyből ez az elit kiemelkedett. Grenoble és Strasbourg csak két példája azoknak a tudományos központoknak, amelyek sikert hoztak Franciaországnak a tudomány és az ipar területén. A tudományos kutatók és a tudománytörténészek egyaránt feltették maguknak a kérdést: milyen történeti okai vannak e vidéki központok eredményességének. A 19. századi tudományos kutatásban a vidék kezdeményezéseit, energiáit a kizárólagosan a főváros érdekeit képviselők gyakran eltitkolták. Holott vidéken műszaki főiskolák és alkalmazott kutató intézmények működtek, a vidék külföldi hallgatókat vonzott és képzett, s a tudományos kutatás sikereit külföldön is elismerték. A nagy francia forradalom előtt Franciaországban 22 egyetem és több vidéki akadémia működött. A forradalom ezeket eltörölte, és Napóleon sem állította viszsza. Ehelyett tíz oktatási övezetre, ún. akadémiákra osztották az országot, melyek egy vagy több természettudományi, bölcsészeti, orvosi, jogi, teológiai fakultásból álltak. Ezeket az egyetemeket az Université de France alá rendelték. 1896-ban a képviselőház 17 egyetemet alapított, 1900-ban már nyolc vidéki egyetem volt. Ezek hallgatóinak száma, fakultásai, intézményei erőteljesen növekedtek; országos és nemzetközi elismertségüknek köszönhetően a tiszta és alkalmazott kutatások élvonalába kerültek. A tudományos kutatás és a vidéki egyetemek fejlesztését érintő legfontosabb rendelkezések 1868-ban, 1885-ben és 1898-ban születtek. Míg a Napóleon által hozott törvények értelmében az Université de France tagjaitól és tudósaitól azt várták, hogy a középiskolai és egyetemi oktatásnak szenteljék magukat, 1868ban az École pratique des hautes études valódi kutatóintézményként alakult meg. Az 1885-ös törvény felhatalmazta az egyetemeket, hogy a közoktatási minisztériumon kívüli forrásból is elfogadhassanak adományokat és juttatásokat. Városok, megyék, iparvállalatok és magánszemélyek tetemes összegekkel járultak hozzá területük fejlesztéséhez. 1885 és 1900 között a vidéki egyetemek több mint 30 millió frankot kaptak. E szubvencióknak