Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Figyelő
496 Amerikai tudománypolitika és az európai egység Nyugat-Európa 1992-ben 340 milliós lélekszámú gazdasági blokká alakul (ez 100 millióval több, mint az Egyesült Államok lakossága és háromszor akkora, mint Japáné). Az európai nemzetek tudományos és műszaki törekvései arra ösztönözték a washingtoni tudománypolitikusokat, hogy mérlegeljék az 1992-es események következményeit. Nyilvánvaló, hogy a tudomány és a technológia döntő szerepet fog játszani az üj európai rendben, és ez jónéhány területen érintheti az Egyesült Államok pozícióit. Az amerikai és a nyugat-európai kutatók kapcsolatát régi kötelékek és szoros együttműködés jellemzi. Ezen 1992 nem fog azonnal változtatni, de a páneurópai szemlélet azt eredményezheti, hogy az Európán belüli kutatási együttműködést helyezik előtérbe az Egyesült Államokkal és más nem EGK országokkal folytatott kooperáció rovására. Az amerikai cégek az egyesült európai piac csábításának engedve K+F tevékenységük nagyobb részét áttelepíthetik az óvilágba, hacsak gazdasági és biztonsági megfontolásokból az európai hatalmak nem korlátozzák részvételüket. A műszaki szabványok összehangolása lényeges feltétele az egységes piac kialakulásának. Az amerikai cégek azonban nem férnek hozzá a szabvány-tervezetekhez és direktívákhoz és fennáll a veszély, hogy termékeikkel kiszorulnak a piacról. Mivel az EGK kiemelt programként kezeli az információtechnikát, az Egyesült Államoknak döntenie kell, fektessen-e be a szövetségi kormány az eddiginél nagyobb összegeket az információtechnológiai K+F-be, törekedjen-e a K+F programok jobb koordinálására a kormány, az ipar és az egyetemek között, mely területekre összpontosítsa erőfeszítéseit, hogyan őrizze meg a gazdasági versenyképességét. Meggondolandó, valóban van-e gazdasági növekedést serkentő hatása a rendkívül költséges katonai K*F-nek, nem hasznosabb-e az EGK kereskedelmi termékre orientált kutatáspolitikája. Nem célszerűbb-e nagyobb erőforrásokat biztosítani a polgári K+F támogatására? Az Egyesült Államok számára döntő kérdés, meg kell-e változtatnia energetikai K*F programját, hogy kiállja az európai közös program kihívását. Ha az integrált európai közösség olyan atomreaktort fejleszt ki, amely kielégíti a belső biztonság, a standardizált tervezés és a modularités minden igényét, az Egyesült Államoknak újra kell értékelnie saját programját. Bár az egyesült Európa nem katonai vállalkozás, a technológiai fejlesztési eredmények óhatatlanul átszivárognak katonai területekre is. Ebből fakadnak az Egyesült Államok gondjai: mennyire érintik vajon az európai fejlesztések az amerikai haditechnika szállítóit, a határok felszámolása befolyásolja-e az export-import megállapodásokat, képesek lesznek-e az amerikai exportőrök előnyt kovácsolni az európai méretű egységes piacból. Az amerikai K+F politika fő elemeit újra kell értékelni, beleértve a K+F prioritásokat, a polgári és hadi K+F alapok arányát, mérlegelve az Európában honos több éves finanszírozási ciklus alkalmazásának lehetőségeit az amerikai K+F finanszírozásában.
