Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989
6. szám - Szemle
488 Ezen utóbbi felismerés az, amely némiképp bonyolultabbá teszi a helyzetet. Hiszen más az a történelmi korszak, amikor a tudomány művelése célszerű, lehetséges vagy még csak érdekes, élvezetes. A tudományművelés korunkban már létfontosságú, egzisztenciális erejű. Ugyanis modem államot a dolgok alapos ismerete nélkül vagy elavult ismeretekkel vezetni előbb-utóbb katasztrófát okoz. Mindenekelőtt a tudomány az, amely a dolgok, a természeti és társadalmi jelenségek vizsgálatára és megértésére szolgál. Ezért érdeke a moden államnak, hogy erős, jól szervezett tudománya legyen. Ennek azonban nem lehet közvetlen célja a politika kiszolgálása vagy alátámasztása. Miként azt sem zárja ki, hogy a tudomány ne segítse mindenben az államot. Korunkban a kérdés már élesen vetődik fel! Ha a tudás, a tudomány maga is hatalom, s minél fejlettebb, annál nagyobb hatalom, akkor végül is hol a helye a korszerű államszervezetben? Megadható-e olyan modell, amely jobban érthetővé, láthatóvá teszi a tudománynak mint sajátos hatalmi ágnak a helyét a modern államban? 4 0 Az új gondolkodás úttörői között tartjuk számon Szilárd Leót, Neumann Jánost, Kármán Tódort, Szent-Györgyi Albertet, Wigner Jenőt, Gábor Dénest és másokat. Olyan tudósokat, akik a korszerű tudomány kérdéseitől a globális humanizmus problémaköréig tudtak felemelkedni. Többnyire Amerikában ill. Angliában lettek híresek, legtöbbjük német egyetemeken szerzett diplomát, és valamennyien magyar iskolákból indultak. E magyar iskolák gyökereit kutatva Erdélybe vezet az utunk. Oda, ahol évszázadokon át magyarok és németek együtt élve, közösen gazdagították a kultúrát, miközben Európa legkülönbözőbb egyetemeit látogatták. így jutott el Bolyai Farkas Göttingenbe, ahol a "matematikusok fejedelmével" Gauss-szal egy életreszóló barátságot kötött. Bolyai legnagyobb tanítványa fia, János volt. A párhuzamosok 2100 éves problémáját megoldó Bolyai János — akit a tudományos világ egy új geometria megalkotójaként ismer — mintegy tizenhatezer oldalnyi kéziratot hagyott örökül. Jórészt máig közzétételre váró írásaiban az információelmélet egyik úttörőjének arca is benne rejlik. Bolyai végzettségét tekintve mérnök volt, kapitány a mérnökkarban. A gondolkodás számára a gondokkal való foglalkozást és azok megoldásának keresését jelentette. A gondolkodás iskoláján emelkedett az elemi fizikai gondoktól az emberiség globális gondjaihoz. És e magasabb, morális világban is azt a mérnöki szemléletet és gondolkodásmódot alkalmazta, amelyet a fizikai világban megszokott. Mint írja: "... amint a fizikai világban egy erő vagy gép értékét csak hatása vagy teljesítménye szerint jogosult az ember megbecsülni, az erkölcsi világban is alapja és joga van az intézmények értékét azon tömeg jók szerint ítélni meg, amellyel a boldogság birodalmát, vagy egy tökéletes államot és a minden oldalú boldogságot közelebb hozzák.". Az útépítés, hídépítés, hírközlés a mérnökkari kapitány szakmai ismereti körébe tartozott. Épültek körötte a távíró vonalak, az emberek közötti érintkezés — egyik — alapja, fizikai eszköze. Ám hiába a telegráf — ismerte fel, ha nincs közös nyelv! És 40/ Füzeséri,A.- Nagy,F.: Die historischen Wurzeln der neuen Denkweise in Wissenschaft und Staat. ICHS '89.
