Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989

1. szám - Szemle

37 A PROJEKTUM VEZETŐJE A projektum vezetőjének el kell igazodnia az emberi kapcsolatokban és a csoportdinamikában. Képesnek kell lennie az információ megvitatására a K+F szakemberekkel, valamint a külső részlegek laikusaival is. A projektumvezetők a K+F követei más részlegek felé és üzenetek hordozói. A projektumvezetőnek többnyire van tudományos vagy műszaki előélete, a legsikeresebbek kutatói vagy mérnöki pályáról kerültek a vezetésbe. Rendszerint szivesen dolgoznak együtt másokkal problémák megoldásán, jobban érdekli őket az átfogó egész, mint a részletekbe menő feladat. Az individualista szakemberek vezetése nem könnyű. A projektumvezetőnek tisztában kell lennie a K+F munkafolyamatokkal, képviselnie kell a K+F érdekeit, de ugy kell közvetítenie az információkat, hogy a felsővezetőket leginkább érdeklő kérdésekre feleljen meg: "mikor lesz uj termék a kutatásból". A projektumvezetőnek nemcsak horizontálisan, az egyes osztályok között kell integrálnia az információt, hanem vertikálisan is, azaz a nyers adatokból "tudást" kell alkotnia. Az adat ugyanis akkor válik információvá, amikor összefüggésében, más adatokkal együtt értelmezik. A PROJEKTUMVEZETÉS ESZKÖZTÁRA Mivel kevés projektumvezető rendelkezik a felsorolt tulajdonságok mindegyikével, a vezetési rendszerek, mechanizmusok is szükségesek a sikerhez. Néhány lényeges feltétel: mind a funkcionális vezetésnek, mint a projektumvezetésnek meg kell egyeznie a projektum indításakor — lehetőleg Írásban — a célok tekintetében. Ez igen lényeges a prioritás, a szükséges munkamennyiség, a határidő kijelöléséhez. Kompromisszumra kell jutni a határidő és a munka minőség tekintetében. A rendszeres összejövetelek nélkülözhetetlenek. A kutatók gyakrari panaszkodnak, hogy az értekezlet értékes időt vesz el tőlük; ezért az üléseket jól meg kell szervezni. Az összejöveteleknek két fő tipusa van: az egyik a problémamegoldó és a taktikai változásokat megtervező, a másik a projektum fejlődését áttekintő, a diszciplínák közötti információcserét biztosító. A problémákat a megfelelő szinten kell megoldani. Prioritási sorrendet kell készíteni, ahol több a projektum, mint a rendelkezésre álló erőforrás, vagy ahol az erőforrásokat nem bontják le projektumokra. A jutalmazási rendszernek figyelembe kell vennie a jó tervezést, a határidős elkészitést és a munka minőségét is. Forráselemzések révén meghatározható az alacsonyabb prioritású projektumok kidolgozásához szükséges idő.