Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1989

1. szám - Szemle

28 módosult, miközben jelentősen bővült az ilyen aktivitást kifejtő vállalkozók köre. Az adatok elemzése a vállalatok foglalkoztatotti létszáma alapján lényeges strukturális eltérésekre világitott rá. Eszerint a K+F befektetések részesedése a magáncégek forgalmában U alakú görbével jellemezhető: az 50 főnél kevesebb személyzetű kisvállalatoknál ez az arány 10 %, az 1000-1999 dolgozóval rendelkezőknél 3 %, »ig az 5000 feletti létszámnál 12 %. A felmérésben szereplő magáncégek személyzeti adatait illetően figyelemre méltó, hogy összesen 36 793 magasabb képzettségű dolgozóval rendelkeznek, akik közül 15 578 főt foglalkoztattak a K+F területén 1986-ban. A kutatók-fejlesztők döntő része termékdiverzifikációs, technológiai, piacbővitési, szervezési és menedzsment kutatásokat végzett. Sajátos helyi vonás, hogy a magánszektor belföldi K+F kiadásainak mintegy kétharmad részét a személyzeti költségek emésztik fel. Különösen magas a magasan kvalifikált szakemberek fizetése. /Svájcban egyébként az átlagos órabér is l8 dollár fölött van, ami mintegy 30 %kai haladja meg az amerikait és európai relációban a második helyen áll./ Az ebből adódó problémákat némileg enyhiti a svájci valuta nemzetközi felértékelődése, aminek kiaknázásával az alpesi köztársaság üzleti körei jórészt külföldön keresik meg a honi K+F fedezetét. A többi fejlett ipari országhoz hasonló viszont, hogy a tudományos és innovációs kiadások túlnyomóan néhány kulcságazatra s ezeken belül döntően a nagy- és a legnagyobb vállalatokra összpontosulnak. A kiemelkedő jelentőségű iparágakba áramlik a magánszektor összes K+F beruházásainak közel 91 %-a, ezen belül pl. a gépgyártó, fémfeldolgozó és elektrotechnikai ágazatra a költségek 46,6 %-a, a vegyiparra 44,2 %-a jut. Fontos tény, hogy ezek az ágazatok adják a bruttó hazai termék értékének mintegy 20 %-át és 74 %-kal részesednek a svájci exportban. A statisztikai adatok természetesen korántsem nyújtanak teljes áttekintést az alpesi ország magángazdaságának innovációs és fejlesztő tevékenységéről, valamint annak hatékonyságáról, mert — más nemzetekhez hasonlóan — itt is sokirányú az interszektorális tevékenység, továbbá számos jelentős egyedi jellegű kutatási-fejlesztési munka nem illeszthető a szokásos kategóriák egyikébe sem. Ez az utóbbi tevékenység jellemzi az un. kevésbé kutatásintenziv ágazatokat, mint pl. az óra-, a papir- és az épitőipart. Emellett egyes területek, mint a textil- és müanyagfeldolgozó ágazat, főleg külföldi K+F eredményekre támaszkodnak, bár bizonyos mérvű saját fejlesztő munkát is folytatnak. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a különféle uj eredményeket produkáló vállalatok és intézmények eredményeit párhuzamosan sok ágazat hasznosítja. A tapasztalatok szerint az egész svájci gazdaság viszonylag gyorsan és fantáziadúsan alkalmazza a K+F eredményeit a termékek és szolgáltatások szerkezetének korszerűsítésére, illetve megújítására. A tudományos és technikai fejlődés kölcsönhatásai részben alapvetően megváltoztatják egy-egy, vagy akár egyidejűleg több iparág arculatát, és gyökeresen uj tevékenységi területek megnyílásához vezetnek. Ilyen erőforrásnak bizonyul — gazdasági és társadalmi vetületben egyaránt — a biotechnológia, amely uj impulzusokat ad az agrárgazdaság, a gyógyszergyártás, az orvosi munka, az egészségmegőrzés, a környezetvédelem és az élelmiszergyártás számára.