Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988
1. szám - Szemle
50 Egyre növekszik a termelő vállalatokon és egyéb gazdálkodó egységeken belül működő kutató és fejlesztő egységek száma. Ezeket befogadó ill. fenntartó szervezetük finanszírozza. Rájuk vár az a feladat, hogy kielégítsék a jugoszláv ipar fejlesztési szükségleteit, ezért e forma további fejlesztése politikai bátoritást kap. Összesen 120 ilyen egység állt K+F statisztikai megfigyelés alatt. Az általuk végzett 1 351 kutatási téma közül 102 alapkutatási, 688 alkalmazott és 561 műszaki fejlesztési téma volt. A kutatási létszám 20,0 %-a dolgozott ebben a szférában, a K+F ráfordításokból pedig 7,6 %-kal részesedett. Az egyetemi kutatás az önálló kutatóintézetek után a jugoszláv K+F második legjelentősebb tényezője. Pénzügyi szempontból az egyetemek oktató és kutató funkciója élesen szétválik. Ez azt jelenti, hogy az egyetemeket és személyzetüket az állam vagy a köztársaság költségvetéséből fizetik — kizárólag oktatói tevékenységükért. Az egyetemi oktató fix fizetése azonban korántsem biztosítja megélhetését. Eleve számítanak arra, hogy kutatói munkát is vállal. A kutatási megbízást azonban nem költségvetési forrásbél kell megszereznie. Kutatási és fejlesztési forrásként jöhetnek számba az ipari vagy mezőgazdasági üzemekkel kötött szerződések, vagy ahol a kutatás jellege nem teszi lehetővé a közvetlen megbizó gazdasági érdekeltségét a kutatási tevékenységben, az érdekelt önigazgató közösségek szövetségei. Részt vehetnek az egyetemi kutatók a főhivatású intézetek projektumaiban is. Az egyetemek Jugoszláviában meglehetősen formális entitások. Önálló operativ döntéshozó szervezeti egységek a karok. Az egyetemeken 1985-ben 303 szervezetben 17 731 /teljes munkaidőre átszámítva/ kutató dolgozott. 5 840 kutatási témájuk közül 28,7 % volt alapkutatási és mindössze 17,6 fejlesztési jellegű. Az ország K+F ráfordításainak 19,8 %-a jutott az egyetemeknek. A K+F FINANSZÍROZÁSA Jugoszláviában a tudományos kutatást és fejlesztést a hatvanas évek végéig alapvetően az állami költségvetésből finanszírozták. A kormány ráfordításai különösen I960 és 1965 között nőttek igen gyors ütemben. Az 1947-től 1964-ig terjedő időszakban egy sor önálló szövetségi kutató intézet létesült, akkor alapitották a tudományos tevékenység támogatását szolgáló szövetségi alapot és a hasonló köztársasági és tartományi alapokat. A hatvanas évek végére válsághelyzet kezdett kialakulni a tudományos kutatás finanszírozási politikájában. Ennek áthidalására a tudományt és a műszaki fejlesztést szolgáló állami költségvetési támogatást csökkentették, a fő súlyt a K+F egységek önfenntartására helyezték. Ezek az intézkedések összhangban álltak az ország decentralizáló politikájával. Ebben az időben gyökeres változások mentek végbe a bankrendszerben, amely kihatott a K+F finanszírozására is. Az 1977-es bankreform viszonylagos stabilitást teremtett a kutatásfinansziro zásban. Jugoszlávia K+F ráfordításai a hetvenes évek közepén a GNP kb. egy százalékát tették ki, ez 1984-ig 0,86-ra csökkent. A tudomány jobb pénzügyi ellátását szolgálta az az intézkedés, amely értelmében a kutatómunkát főként az adott tudományos vagy fejlesztő tevékenység eredményeiben érdekelt vállalatok fizetik meg. Ezt
