Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988

1. szám - Szemle

26 A SVÉD IPAR FEJLŐDÉSE Gazdasági elemzések gyakran azzal magyarázzák az ipari fejlődést hogy a munkát és a tőkét egyesitik a termelési folyamatban. Kifelejtik a tudást, pedig a növekedési folyamat az ismeretek fejlődésében gyökezik. Az ismeretanyag, a tudás hordozói a műszaki szfé rában a mérnökök. A nyersanyagok hozzáférhetőségének szerepe — ami a század elején még szinte meghatározó volt — egyre jobban visszaszorul, a tényleges nyersanyagok jelentősége csökken, ezzel szemben egyre fontosabbá válik a megfelelő műszaki tudás, az anyag- és technológiaismeret. Rendkivül fontos, hogy az uj műszaki eljárások gyorsan átvihetők legyenek a mindennapi termelésbe, A svéd vállalatok versenyképessége a fejlesztés és az innováció hatékonyságától függ. A 70-es évektől komoly szerkezeti változások mentek végbe a svéd iparban. Fokozatosan visszaszorult a nyers anyagra alapozott ipar, bár néhány iparág /például a gépkocsigyártás/ megtartotta pozícióját. Fontos jellemzője az 1970 és 1980 közötti éveknek, hogy a svéd vállalato'k termelése egyre inkább piacra orientáltt vált. Különösen fontos a nemzetközi piac jó ismerete, hiszen a svéd belső piac felvevőképessége kicsi. Megnőtt a nemzetközi kooperáció jelentősége. A minőség javítására, a legfejlettebb technológiák alkalmazására serkenti az ipart az a körülmény, hogy a kisebb termelési költségekkel dolgozó, kevesbe fejlett országokból bearamló tömegtermékek áraival a svéd ipar nem tud versenyezni. Svédország kis ország, ipara erősen koncentrált. A teljes műszaki kutatási és fejlesztési költségek mintegy felén a tiz legnagyobb iparvállalat osztozik. Ez a — már amúgy is nagy — kutatási koncentrá ció egyre fokozódik. A hatékony műszaki fejlesztés Svédország számára létkérdés. A svéd ipar kevés területen tölt be kifejezett vezető szerepet, a fejlesztést nagyrészt a más országokban kidolgozott eljárások megvásárlására alapozzák. E tekintetben igen fontos, hogy az a d a p t á с i ó hatékony és gyors legyen. Az eredményes adaptációhoz viszont ismét csak jólképzett mérnökökre van szükség. Nagyobb figyelmet kell forditani az alapkutatásra és a fejlesztésre. A svéd vállalatok termelési értéküknek kb. 2,5 százalékát forditják K+F tevékenységre, a gyógyszeriparban ez az arány mintegy 20 %. Általában az ipari termelési technológia 6-7 évenként ujul meg. A ciklusidő a gyorsan fejlődő iparágakban /pl. elektronika és informatika/ még rövidebb. Mindez azt is jelenti, hogy nagyon nehéz hosszabb távon előrejelezni, milyen változások várhatók, milyen lesz a holnap technikája. Egy azonban bizonyos, változások lesznek, s ezeket felkészülten, jó szakemberekkel kell várni.