Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988
1. szám - Szemle
18 A termelési függvény vagy faktoranalízis segítségével végzett számitások a gazdasági fejlődést a különböző tényezők függvényében, abszolút módon próbálják meghatározni. Bármely ország társadalmi-gazdasági fejlődése azonban elsősorban nem önmagához mérten értékelendő, hanem a többi országhoz képest elfoglalt helyzetének időbeni változása révén. Az innovációs potenciál teljesítőképessége a piacon áruként jelentkező termékek értékének alapján mérendő. Bármely hazai áru összehasonlító értékelésére, minősítésére egyetlen észszerű lehetőség van: a világpiacon kapható, hasonló kategóriájú /célú, felhasználású, azt helyettesíteni képes/ áruféleséghez való viszonyítás. Minden áruként jelentkező termékben "benne van" az a társadalmi-gazdasági fejlettség, amely a vizsgálandó országot jellemzi. Az "áruban megtestesült innovációs fejlettség" lehet részben vagy egészben saját K+P eredménye, de lehet licenciavásárlás révén a másoktól származó technikai haladásé is. A termelési kultura, a termelési és társadalmi infrastruktúra /beleértve a szakképzést, az irányitás és a gazdasági szabályozórendszer ösztönző-hátráltató hatását/ közvetve vagy közvetlenül tükröződik azokban az árukban, amelyeket egy ország előállít. Természetesen egy ország gazdasági-műszaki fejlettségének, innovációs potenciálja eredményességének leméréséhez nem egyetlen terméket, hanem az egész gazdaságot átfogó "árukosarat" kell mérlegre tenni. Ezt a "világpiaci árukosarat" — az áruféleségek átfogó körét — használhatjuk az innováció jelzőszámaként. Adott ország árukosarának a világpiacon kapható legjobb termékek árukosarával való összevetése az innováció relativ értékmérőjeként szolgálhat. AZ INNOVATXVITÁS ÉRTÉKELÉSE A "világpiaci árukosár" módszer azon a feltételezésen alapul, hogy bármely nyitott gazdasággal rendelkező ország termékeinek legjobb minősitője a világpiac. A világpiacon adott árukategória "legjobbnak" minősithető termékének árát összevetve a hazai "legjobb" termék tényleges /vagy kalkulált/ világpiaci árával olyan viszonyszám kapható, amely a világpiaci áritélet révén megnutatja a termék értékét. Nyilvánvaló, hogy a piaci értékítélet nem tükrözi egyértelműen, közvetlenül és minden időben az adott termék műszaki színvonalát. Kétségtelen az is, hogy a termék árában nemcsak annak műszaki szinvonalát honorálják, hanem mindazt, ami a terméket termékké, illetve áruvá tette. Ilyen módon a piaci értékítélet nemcsak az innovációs potenciálra vonatkozik, hanem a termelésre, a kereskedelemre stb. is. Nem indokolatlan tehát egy ország innovációs szféráinak és az ahhoz kapcsolódó rendszereknek fejlettségét, "innovativitását" az áruk világpiacon kialakult árarányaival mérni. Az áringadozások részben vagy akár teljesen indokolatlanul előnyben részesíthetnek "gyengébb" termékeket is, ezért kívánatos hoszszabb idősorok elemzése. Nem lenne célszerű adott áruügylettel kapcsolatosan a világpiacon érvényesített vagy érvényesíthető nyereséget számba venni. Az üzleti életben nyilvánvalóan az elérhető profit mértéke a gazdálkodás legjobb mutatója. De az innovativitás nem mérhető a nyereséggel. A nyereségesség mértékének meghatározásában ugyanis túlsúlyba juthatnak az innovációs potenciálon — de a K+P-en mindenképpen « kivüli tényezők, elsősorban a kereskedelem politika által befolyásolt, változó szempontjai.
