Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988
1. szám - Szemle
15 Egy ország, iparág vagy vállalat inventivitása a hazai szabadalmi bejelentések számával mérhető a legalkalmasabban. Tekintettel arra, hogy a szabadalmi bejelentés és a szabadalom megadása /vagy elutasítása/ között évek telhetnek el, célszerű a bejelentéseket számba venni. Igaz viszont, hogy az elfogadott és az elutasított szabadalmak aránya országonként különböző lehet, ha nagyon nagy az eltérés, akkor természetesen a megadott szabadalmak számából kell kiindulni. Az inventivitásra jellemő mutatószám a vizsgált ország szabadalmakból való részesedését fejezi ki: V = JiL P W ahol: pjj: a szabadalmi bejelentések /vagy a megadott szabadalmak/ száma egy adott országban /vagy egy adott ország adott iparágában/, P w: ugyanaz — az egész világot vagy egy iparágat tekintve. A szabadalmak számát célszerű egységnyi kutató-fejlesztő létszámra vetíteni; ez a fajlagos adat a 9. képlet szerint a "létszámonkénti inventivitá3t" mutatja. P H/(k+f) H Vk+f = P w/(k+f) w ahol: (k+f)^: az alkalmazott kutatásban és a fejlesztésben dolgozók létszáma egy adott országban vagy adott iparágban, (k+f) f f: az előzővel megegyező adat az egész világot, Illetve egy iparágat tekintve. AZ INVENTIVITÁS RELATIV SZÍNVONALA Általánosan elfogadott, hogy a szabadalmi bejelentések száma tükrözi az inventivitast. A bejelentett találmányoknak csupán töredéke valósul meg. Sok olyan — akár több országban is — elfogadott szabadalmi bejelentés létezik, amelyet nem is lehet a gyakorlatban megvalósítani, vagy nem lenne gazdaságos a megvalósítása. Egy-egy technológiát vagy egy-egy anyag előállítását, adott célú alkalmazását nemcsak egy, hanem számos szabadalom /"szabadalom-család"/, licencia és know-how védheti. A feltétlenül indokolt vagy a "csupán" iparpolitikai szempontok miatt tett bejelentések száma, a megvalósítható és az irreális bejelentések aránya iparágról-iparágra, országról-országra különbözhet. Pel kell tételeznünk, hogy az arányok — legalábbis országok szintjén — nem különböznek számottevően. Ennek a feltételezésnek az érvényességétől függ — többek között — a szabadalmi statisztikák használata. A "szabadalom-rulett" igen nagy valószínűséggel hasonlóan zajlik a világkereskedelemben részt vevő valamennyi országban. Az inventivitás relativ színvonalának becsléséhez tehát nem tudunk uj mutatószámot javasolni. Csupán azt tehetjük, hogy feltételezzük: a V-adat az inventivitás relatív színvonalával lineáris
