Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1988
2. szám - Szemle
151 külföldi birálókat, nyilván kapcsolatban áll velük /elfogultság?/, s esetleg nem is a javasoltak a kérdés legjobb szakértői. A birálók nemzetiségétől függetlonül az értékelés akkor válik igazán problematikussá, ha a birálók között nincsen egyetértés az adott diszciplina legfontosabb kérdéseiben. Éppen ezért ezt az eljárást nem célszerű kiterjedt kutatási területeken alkalmazni. A KUTATÓK BEVONÁSA AZ ÉRTÉKELÉSBE A szakértői csoport vagy szakbizottság módszer alapkövetelménye, hogy a birálandó kutató kellő időt és energiát szenteljen a birálókra és az interjúkhoz szükséges anyagok előkészítésére. A kutatásértékelés a kutatók részéről újfajta társadalmi felelősségérzet kialakitását, a részvételi kötelezettséget igényelné /jelenleg a kutatók részvételi hajlandósága jobbára attól függ, hogy menynyi hasznot remélnek az értékeléstől saját maguk és szakterületük számára/. Ha a kutatóknak az értékeléstől remélt előnyökkel kapcsolatos várakozásai nem teljesülnek, olyan frusztrációs légkör alakulhat ki, amely megrontja a munkahely és a munkavégzés hangulatát. AZ INTERJÚK A szabványosított interjúk és kérdőivek használata szisztematikusabbá teszi az értékelést, mivel ilymódon a szakértők szélesebb körétől gyűjthetők be vélemények, s ezáltal a birálók létszáma okozta nehézségek is felszámolhatók. E módszerek lehetővé teszik kvantitativ mutatók kidolgozását és elemzését is, feltéve, hogy a kérdéseket ugy fogalmazzák meg, hogy a válaszok valamilyen módon számszerűsíthetők legyenek. Mindazonáltal a szabvány interjúk és kérdőivek csökkentik a válaszok információtartalmát, hiszen az előregyártott kérdések nem teszik lehetővé az árnyaltabb vagy az alternatívákat is tartalmazó válaszokat. További probléma, hogy az interjúk lefolytatásához, illetve a kérdőivek megfogalmazásához az ilyen technikákban jártas szakemberekre, pl. szociológusokra van szükség, akik rendszerint nem az értékelendő szakterület ismerői, s igy saját szaktudásukat ki kell egésziteniök az adott kutatási terület tudományos és politikai kérdéseire.vonatkozó ismeretekkel. Lényegében ugyanez vonatkozik az un. kvantitativ módszerekre is. Az is előadódhat, hogy a kutatók egyenesen ellenállnak az ilyen vizsgálatoknak, mivel nem hajlandók eltűrni, hogy "kivülállók" avatkoznak be egy esetleg komoly politikai horderejű értékelésbe. Az elmúlt években az alkalmazott vagy az innovációra irányuló műszaki K+F volt az interjús és kérdőives módszerek fő alkalmazási területe. Kiválóan megfeleltek arra, hogy a kutatási eredmények felhasználói véleményt nyilváníthassanak a kutatás valós hatásáról és gyakorlati értékéről. Ezt bizonyítják Irvine és Martin megállapításai, akik egyébként közismert bibliometriai vizsgálataikat egészítették ki ezekkel a technikákkal. Mint minden módszernek, ennek is vannak birálói, akik ugy vélik, hogy a megkérdezett felhasználók érdekeltek az alkalmazásban /pl. szerződést remélnek/ s igy kedvezően nyilatkoznak.
