Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986

1. szám - Figyelő

FIGYELŐ Az E G В а kutatási ráfo rdit К G S T - о és fej á s a i г ó 1 г s z á g о к lesztési Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága /EGB/ titkárságának jelentése szerint a KGST-országok kutatási és fejlesztési kiadásai egyértelműen meghaladják a legtöbb nyugati ország azonos célú ráfordításainak szintjét: a nyugati országok között az Egyesült Államok áll az élen a társadalmi össztermék 2,7 százalékával, majd az NSZK 2,6, Japán 2,5, NagyBritannia és Svájc 2,3—2,3, Svédország és Franciaország 2,2-2,2 százalékkal. A többi ország ráforditási szintje nem éri el a 2 százalékot, sőt Hollandia kivételével 1,5 százalék alatt marad. Egyes földközi-tengeri országok, mint például Spanyolország és Portugália csupán 0,4, Görögország mindössze 0,2 százalékot fordit kutatásra. A Szovjetunió ráfordításai elérik a társadalmi össztermék 4,7 százalékát. Minthogy azonban a nyugati országok társadalmi összterméke többnyire magasabb, a százalékos részarányok alacsonyabb volta ellenére ráforditási összegeik abszolút értéke is magasabb. Az EGB véleménye szerint a vásárlóerő szempontjából nem emelkedett lényegesen a kutatási és fejlesztési ráfordítás, sőt inkább visszaesett. Mind nyugaton, mind keleten intenziv erőfeszítéseket tettek az eszközök jobb kihasználására. A KGST-országokban az EGB összegezése szerint az alábbi változások mentek végbe: a kutatási és fejlesztési ráfordítások kevesebb, de igen célorientált területre összpontosultak; fokozódott a K+F összekapcsolódása a közvetlen terme lő tevékenységgel; minden tervezési és irányitási szinten megvalósul a technológiai tevékenységek integrációja. Mindehhez az intézményes mechanizmusok finomítására volt szükség. Nagy hangsúlyt helyeznek a prognózisok összeállítására a jövőbeli tendenciák felismerése érdekében, de azért is, hogy a környezetre és társadalomra háruló esetleges negativ hatásokat az eddiginél korábban felismerjék. Altalános jelenség a KGST-országokban, hogy megfogyatkozott az állami költségvetésnek mint a kutatási és fejlesztési ráfordítások finanszírozási forrásának jelentősége, ezzel szemben megnövekedett az állami vállalatok, az ipari szövetkezetek és a kollektiv mezőgazdasági termelőegységek saját finanszírozásának fontossága.