Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1986
3-4. szám - Szemle
273 A vizsgált szerzők összesen 201 olyan müvet jelöltek meg, amelyek szóba jöhettek volna a hivatkozáslista összeállitásakor. Ez a ténylegesen hivatkozott alkotásoknak 42 %-a. Egy cikkre mintegy 10 elveszett hivatkozás jut. Az okok közül leggyakrabban /42 %/ az szerepel, hogy a potenciálisan hivatkozható mü nem volt szakmai la g eléggé releváns /N c/. Ez a tény arra mutat, hogy az elhagyás motivációi között a szakmai indokok játsszák a fő szerepet — legalábbis a vizsgáit 20 szerzőnél. Ez a körülmény azt támasztja alá, hogy ahivatkozások szerepével foglalkozó kutatók a hivatkozásokat a" priori "rosszabbnak", kevésbé szakszerűnek, az itt tapasztaltaknál nagyobb arányban egyéb, de nem szakmai tényezők által befolyásoltnak hiszik. A jelen vizsgálatba bevont .kutatók közül is többen — ha mások hivatkozásairól esett szó — hajlanosak voltak a kapcsolati indokok túlértékelésére. Gyakran előfordul az irodalomban az "obliteration"-ként /eltörlés, kihúzás/ emiitett eset, 2Z f/ ami azt jelenti, hogy a szakirodalomban a közismert vagy beépült, illetve jelzés se 1 ellátott információk a leggyakrabban egyáltalán nem vagy nem eredeti forráshelyük révén citá]ódnak. Közismert információknak nevezhetjük azokat, amelyeken már tuljutott a tudomány s tudásanyaguk szinte köznapivá vált. Ilyen például egy ismert, széles körben elterjedt anyag, mérőeszköz, módszer. Senkinek sem jut eszébe például Pristleyre, vagy Scheelere hivatkozni, ha lélegzésről vagy valamely kémiai reakcióban oxigén felhasználásáról van szó, hiszen ez az elem közismert, annak ellenére, hogy első előállitóinak nevét /Scheele: 1791-92., Pristley: 1794/ sokan nem ismerik. Ugyanakkor, ha egy ujabb módszert, reagenst használ valaki, akkor természetes, hogy a szerző hivatkozik az anyag "legelső előállítóira", a módszer "legelső alkalmazóira". Például, aki pikoszekundumos lézer spektroszkópiával foglalkozik vagy ezt a módszert alkalmazza, mindenképpen hivatkozik Rentzepis munkájára, aki a technikát megalapozta, de az már nem jutna eszébe, hogy akár az NMR, akár az IR-spektroszkópia úttörőit megemlitse, annak ellenére, hogy a vegyületek szerkezetét az emiitett módszerek segítségével állapitja meg. "Szerencsés" az a tudós, akinek nevét valamely elem /fermium,'mendelevium, vagy pl. a szamárium, amely Szamarszkij orosz bánya főfelügyelőre emlékeztet/, ásvány /lorandit - Eötvös Loránd/, mértékegység /Newton/, anyag /newtoni-folyadék/', módszer /ГеЬуе-Scherrer/, szabály /Hund/, tárgy, eszköz /Mohr, Liebig/, konstans /Planck/, egyenlet /Schrödinger/, jelenség /Brown/, teória /Hückel/, reakció /Fischer-Tropsch/ stb."elnevezése őrzi. /Ezt nevezhetjük "jelzéssel ellátott információnak"/. Igen sok esetben viszont már csak a tudománytörténészek ismerik az eredetét, első előállítóját anyagoknak, műszereknek, első kidolgozóját elméleteknek. A tudomány és ennek művelői nem mindig hálásak és igazságosak, egyeseket nevük fennmaradásával jutalmaznak, másokat pedig a feledés tengerébe meriteneK. A közismert és a beépült információk között a határ időben és tudomány ágazatonként, sőt felhasználónként /a kutató egyéniségétől, tanulmányaitól 24/ OPPENHEIM, С. - RENN, S.P. i.m. GARFIELD, E.: The "obliteration phenomenon" in science and the advantage of being obliterated. = Current Contents /Philadelphia , РА/ , 1975. 5-7.p. 25/ RENTZEPIS,P.M. : Direct measurements of radiationless transitions in liquides. = Chemistry and Physics Letters ,1968. 117-120.p.
