Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985

1. szám - Figyelő

53 A globális orientációjú leányvállalatokkal rendelkező transznacionális társaságok tudományigényes termékek előállítására specializálódnak, melyek keresletét nem befolyásolják a piaci sajátosságok /számitógép, elektronika, biotechnológia stb./. A kutatás külföldre telepítésével az amerikai cégek kapcsolatra lépnek más országok tudományos kutatási rendszereivel, a saját fejlesztéseikhez megnyerhetik a tehetséges tudósokat és szakembereket. Ebben a csoporban a laboratóriumi-kísérleti komplexumok többsége elméleti kutatással foglalkozik, s ezek gyakran a leányvállalattól elkülönülten, optimális tudományos-kutatási infrastruktúrával rendelkező helyen működnek. A külföldi K+F irányításában négy alapvető tipus különböztethető meg: az abszolút központosítás /a központi vezetés ráerőszakolja döntéseit a leányvállalatokra/; a részleges központosítás /a döntéshozatal a központ és a leányvállalatok közötti tárgyalások eredménye/; az ellenőrzött önállóság /a döntést a leányvállalat hozza a központ véleményének és javaslatainak figyelembevételével/; a teljes önállóság /a leányvállalat határozatait a központ automatikusan jóvá hagyja/. 30 transznacionális társaságról készített felmérés adatai szerint a leányvállalatok K+F tevékenységében tipikus a központosítás és az önállóság elemeinek összekapcsolása. A részben centralizált irányítású társaságoknál a központ ellenőrzi a külföldi vállalat K+F finanszírozását, müszerellátását. A vállalat manőverezhet tudományos-műszaki potenciáljával, ott foglalkozhat az ötletek gyakorlati megvalósításával, ahol erre optimálisak a feltételek. A kutatási tevékenység általános irányainak és finanszírozásának ellenőrzése lehetővé teszi a külföldi kutatás bizonyos operativ önállóságát. A K+F részben centralizált irányitása különösen azokra a társaságokra jellemző, melyek tudományigényes területeken működnek /pl. az IBM/. Az ellenőrzött önállóság típusához tartozó külföldi tudományos központok maguk végzik az alapvető kutatási irányok kiválasztását, a finanszírozást. E szervezeti struktura fontos eleme a központi tudományos-kutatási komplexum, amely a kulcsfontosságú alapkutatások, valamint a leginkább költségigényes fejlesztések végzéséért felelős. A transznacionális társaságok tudományos-kutatási központjainak külföldre telepítése ellentmondásos hatást gyakorol a fogadó országok gazdaságára. A külföldi intézetben a helyi szakemberek lehetőséget kapnak arra, hogy elsajátítsák a kutatásszervezés módszereit, megismerkedjenek az amerikai kutatás legújabb eredményeivel, s később az oktatásban, a hatóságoknál vagy az iparban felhasználhassák ismereteiket. Az újítások elterjesztésének meggyorsítására és a tudomány-tarmelés szorosabb kapcsolatának kialakítására a fogadó országban gyakran kétoldalú együttműködési szervezeteket hoznak létre a kül- . földi cégek kutatási központjai és a helyi egyetemek között. A technológiailag bonyolult termékeket gyártó vállalatok külföldi kutatóintézeteiket felhasználják a helyi szállítók és forgalmazók műszaki képzésének megszervezésére, ami végeredményben a nemzeti ipar tudományos-műszaki színvonalának emelését segiti. A gyakorlatban azonban a transznacionális vállalatok érdekei nem feltétlenül azonosak a fogadó országnak