Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985

2. szám - Szemle

155És pontosan ez az, amit könyvtáraink manapság tesznek; anyagok sokaságát tárolják, amelyeket olvasó sohasem érint. Furcsa módon minél jobb egy könyvtár, minél teljesebb az anyaga, annál több az olyan könyv, amit senki sem olvas. Olvastam egy tanulmányt egy könyvben, amit már három éve senki sem vett ki az egyetem könyvtárából, arról, hogy a könyvtárak könyvállományának évente mindössze a felét kölcsönzik ki. Valahol, egy ugyancsak ritkán idézett folyóiratban viszont láttam, hogy a régi folyóiratoknak egy-egy évben csak kevesebb,mint a felére hivatkoznak. Egy figyelemre alig méltatott cikk viszont demonstrálta, hogy a világon évente közölt kétmillió szakcikk felét soha senki sem méltatja figyelemre. A statisztikából következik, hogy jónéhány szakcikket el sem olvasnak. De a sohasem olvasott szakcikkeket is megőrzik, mert puszta létezésük érték. Az olvasottabb cikkek egész láncolata épül rájuk, ugyanugy, ahogy fontos összegek képződnek jelentéktelen tételekből. Az eredmény az érdekes, hiszen a cikkek és a könyvek az információtőzsde feltételezett értékpapírjai. A legtöbb cikket a rég ismert 20-80 % effektus, vagy ebben az esetben inkább a 10-90 % effektus miatt hagyják figyelmen kivül: a népesség tiz százaléka végzi a munka kilencven százalékát. Egy, a szelid csorbókákhoz tartozó növényre vonatkozó vizsgálat szerint a csaknem négyezer cikkből, amit e tárgykörben irtak, 96 hordozza az összes lényegi szakirodalmi információt. A rémisztő ebben az, hogy a kutatónak előbb végig kellett olvasnia mind a négyezret, hogy megtudhassa, melyik kilencvenhatról van szó. A kutatók minden negyven szakcikk közül a 39 kommersz, ismételgető munkát azért nem vágják a szemétbe, mert a fölöslegképzés a pontosság édestestvére. A precizség ára a számok és szakcikkek rendezetlen halmaza. Nos hát — gondolják a kutatók — tekintsük egyszerűen a könyvtárakat e cikkek feneketlen iratszekrényeinek. A könyvtárosok azonban okosabbak. Tudják, hogy évi kétmillió szakcikket nem lehet megőrizni. A megrendelést követően még hosszú ideig tart, amig a könyvek megérkeznek, noha a legtöbb hasznot akkor hajtanák, ha kinyomtatásuk után röviddel a könyvtárba kerülnének. Néhány könyvtáros feladata, hogy biztosítsa a tudomány számára legjobb, legújabb és legidőtállóbb információt. Eszerint a könyvtárosok figyelik a tudomány összes terjeszkedő éleit, igyekeznek felismerni, melyik információ a leghasznosabb ezeken a területeken /amelyeknek természetesen nem lehetnek szakértői/, és megpróbálják azt készenlétbe helyezni igény esetére. A könyvtárosok keze között annyi könyv áramlik át, hogy megismerhetik az események szövedékét. Tudják, mi a "menő", és melyek a stagnáló területek. A beszerzett anyagból megismerik a terjeszkedő területek geográfiáját, és ahol fehér foltot találnak, megkezdik a feltöltést. Régebben a könyvtárosok, hogy pénzt takarítsanak meg, üresen hagytak egyes "foltokat", és szük,ség esetén más könyvtárakból kölcsönöztek információt. Manapság a könyvtárközi kölcsönzés olyan drágává vált, hogy olcsóbb mindent megvásárolni. A mi könyvtárunk automatikusan megvásárol minden általam igényelt könyvet, feltéve, hogy az 100 dollárba vagy kevesebbe kerül. A mult évben megjelent tudományos könyvek ára darabonként átlagosan 51 dollár volt /bár egyesek elérték a 200 dollárt is/. Ebből kiszámítható, hogy egy oldal 11 centbe kerül, tehát az ember nagyon jól jár a könyvtári másológépek oldalankénti öt centes díjazásával.