Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985

2. szám - Szemle

149A régiók szerinti részletezés változóbb képet mutat. A fejlett országokban a mutató általános csökkenése az észak-amerikai, európai, óceániai és a szovjetunióbeli ráforditás-fajlagosok csökkenését, illetve ingadozását fejezi ki. É szak-Amerika 1970. évi 2,47 %-os K+F ráfordítása 1976-ra 2,15 %-ra esett, azután 2,08 % és 2,13 % között ingadozott, majd 2,l8-ra emelkedett 1980-ban. Az európai átlagérték is jobbára ingadozott miután az 1970-es 1,7 % 1971-ben 1,81 %-ra emelkedett. Legmagasabb értékét 1979-ben érte el /1,82 %/, i98oban 1,79 %-ra esett vissza, Óceánia fajlagos ráforditás mutatói stagnáltak. A Szovjetunióra vonatkozólag az UNESCO kiadvány a "kutatásra forditott összegeknek" a nettó anyagi termékhez való arányát vizsgálta. Ez a mutató azt jelzi, hogy 1975 jelentős felfutás volt, azután csökkent a ráfordítások szintje és 1980-ra megközelítőleg az 1973» évit érte el. Az 1973-74-es olajválság hatott a világ K+F ráfordításainak szerkezetére is. Ez különösen az importált olajra épülő gazdaságokban volt érezhető, ahol is uj prioritásokat kellett felállítani, hogy lépést tartsanak az energiaköltségekkel. Ez a K+F ráfordítások vonatkozásában is éreztette hatását. Afrika, Európa és Óceánia K+F ráfordításaiban észlelhető is a törési pont ezidőtájt. A válság negativ hatásai érezhetőek maradtak az évtized hátralévő részében is, általános stagnációt okozva a K+F ráfordítások részesedését tekintve. Ennek az eredménye, hogy 1980-ra az általános K+F ráfordítási szint a világ több régiójában az 1974 előtti szint alatt volt. Az arab államok esetében merőben más a helyzet, az olajbevételek által tetemesen felpumpált BNT a folyamatosan növekvő K+F ráfordítások mellett is a fajlagos K+F mutató átlagos csökkenését eredményezi. Összegezve: az abszolút K+F ráfordítások az évtizedben több mint háromszorosukra nőttek, de a világ összes BNT-je ennél gyorsabban növekedett, s ez a K+F ráfordítások relativ csökkenését és stagnálását eredményezte. A világ BNT-jének növekedése a 70-es években részben a K+F szféra 60-as évekbeli beruházásainak eredménye, ami elősegítette a termelékenység növekedését és a termelés expanzióját. Ha azonban a nyereségből nem ruháznak be megfelelő részarányt a termelékenység további növelése érdekében, akkor megkezdődik egy csökkenő, lefelé ivelő ciklus, amely végül általános stagnációhoz vezet. A termelékenység ingadozásának előjelei már megmutatkoznak. Újult erővel kellene törekedni arra, hogy a K+F finanszírozási szintje arányban álljon a termelőképesség növekedésével és lényeges fejlesztéseket tegyen lehetővé a termelési rendszerekben. A 70-es évek tapasztalatai azt mutatják, hogy sok fejlődő országban, ahol a K+F alapvető előfeltételei /a képzett munkaerő, a tudományos műszaki információk/ hiányoznak avagy elégtelenek, ott a K+F költségvetés növelése pazarláshoz vezet és szükségtelenül felviszi a K+F általános költségeit. Ezért a fejlődő országokban — eltérően a fejlettektől — a K+F bizonyos finanszírozási szintjének elérése után nem lehet a ráfordítások növelése a fő célkitűzés. Ez csak akkor válhat újból döntő fontosságúvá, ha elegendő képzetf munkaerő áll rendelkezésre és megoldott a tudományos-műszaki információellátás. EGYES ORSZÁGOK HELYZETE A K+F emberi és anyagi erőforrásai igen tág határok között mozognak; a kutatói állomány 10 főtől 100 000 főt is meghaladó létszámot ér el a különböző országokban, a K+F ráfordítások évi 50 ООО és évi 1 milliárd dollár között váltakoznak. Az országok népességét és BNT-jét is