Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985

2. szám - Szemle

135fogalma mellett, hogy definiálhassa az egynél több diszciplínából származó inputot igénylő feladatokat, és felvázolta a különböző tipusu intézményekben felmerülő irányitási feladatokat. Gerpott /Hamburg/ 210 ny ugatnémet ipari K+F egységet vizsgált, mutatóul a diszciplínák számát és eltérését használva. Azt találta, hogy a vállalat nagysága.összefügg a szakosodással és a diszciplínák számával, de azok diverzifikációjával nem. Darvas György /MTA KSZI/ előadása a magyar kutatástervezés és tudománypolitikai gondolkodás interdiszciplináris jellege és a végrehajtáshoz rendelkezésre álló intézményhálózat, illetve testületi szervek diszciplináris felépitése közti ellentmondásokat elemezte. Dror /Haifa/ azt hangsúlyozta, hogy a csúcstechnológiák kutatásfejlesztésében a csoportok közti kommunikáció létfontosságú, ha a kutatás közvetlenül termékre irányul. Goldék /North Carolina/ már publikált interperszonális tranzakciós modelljüket kibővitve a személyek egyetértésének, a közös kognitiv keretnek és a felelősség dinamikájának jelentőségét hangsúlyozták. Robertson /University of Manchester/ a pszichológiai problémákkal foglalkozott. Megállapította, hogy a kutatási projektum fejlődése során divergáló és konvergáló szakaszra van szükség, s ezek más-más pszichológiai megközelítést igényelnek. Pearson /Manchester Business School/ a K+F és a piackutatás közötti kapcsolatot vizsgálta hat gyógyszeripari projektum esetében, és arra a következtetés-re jutott, hogy a folyamatok dinamikája sokkal fontosabb, mint a kapcsolatok strukturája. Bnaya /Tel Aviv/ a műszaki berendezések és ezek létrehozása interdiszciplináris problémáinak koncepciójával, továbbá mindezek egy cégen belüli irányitásnak kommunikációs kérdéseivel foglalkozott. Thompson /Northwestern University/ mode lit mutatott be az interdiszciplináris folyamatok leirására, amely közös szimbólumkészletre, ezek jelentéstartalmára és használatuk szintaktikai, szemantikai és programozásban való általános elfogadására épül. Appasamy /University of Michigan/ a környezetvédelmi problémákkal foglalkozó interdiszciplináris szemináriumok szervezésére alkalmas strukturált csoport-technikákról számolt be. Néhányan olyan információszervezési problémákkal foglalkoztak, amelyek kulcsszerepet tölthetnek be a kommunikációban és az interdiszciplináris hatékonyságban. De Meyer /Institute for European Administration/ felvetette, hogy a kutatóhelyeken az információáramlás dinamikáját a technika fejlettsége irányitja. Az információáramlásnak magába kell foglalnia az uj alkalmazottak toborzását, a csoporton belüli kommunikációt és az információ továbbítását az átfogó tudományos és szakmai közösségek számára.