Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1985
2. szám - Szemle
124A dezindusztriálizálódó nagyváros kategóriájába Magyarországon csak Budapest kerülhet, a többi nagyváros nem vészit jelentősen ipari súlyából. I972 és I982 között a megyeszékhelyek ipari foglalkoztatottjainak száma általában 1-2 ezer fős csekély ingadozást mutatott. Nagyobb fogyás csak Győrött /41 ezerről 35 ezerre/ és Tatabányán /24 ezerről 18 ezerre/ volt megfigyelhető, mindkét városban inkább az egyes ágazatokat sújtó dekonjunktúra, mint területi, települési okok miatt. Ugyanakkor Budapest ipari létszáma 540 ezerről 374 ezerre csökkent. Az agglomerációjában fekvő városokban 1982ben 12 ezer főt foglalkoztattak a szocialista iparban /11 %-kal többet, mint 1970-ben/. Pest megye egészében viszont nem következett be növekedés az ipari létszámban, sőt az országos csökkenési ütemmel azonos tempóban fogytak ipari munkahelyei /1972 és 1982 között 10 %-kal/. Az Országos Telephelyforgalmi Központ által az utóbbi évtizedben figyelemmel kisért, Budapestről történő kitelepülések célterületei a legtöbb esetben nem a főváros közelében helyezkedtek el, hanem Hajdú-Bihar, Borsod-Abauj, Szabolcs-Szatmár és Baranya megye ipari foglalkoztatottsága szaporodott. Az ipar területi átstrukturálódása tehát a célterületek szempontjából eltérő a fejlett országokétól. 1970 és 1980 között az ország ИЗ középfokú központjában 17 %-kal, ezen belül a középfokú szerepkört betöltő községekben 32 %-kal nőtt az ipari foglalkoztatottság. Mindez azzal járt, hogy a vállalatok telephelyei közti távol s á g megnőtt, ami szállitási feszültségekben is megmutatkozott. A munkaerő-felesleggel rendelkező piacgazdaságokban a nagyvárosból való kitelepülés fő oka az ipari terület szűkössége, ha z ánkban viszont a hiánygazdálkodásra jellemző munkaerő utáni hajsza a spontán /a vállalat által kezdeményezett/ kitelepülések fő oka. Csak a második helyen szerepelnek a kény szerű /hatóság, felügyeleti szerv által kezdeményezett/ kitelepülések, melyeknek kiváltója a fővárosban zavaró helyen levő üzem, a környezetet kárositó technológia, vagy a budapesti iparfejlesztési elvekkel össze nem egyeztethető végtermék. AZ IRÁNYÍTÁSI FUNKCIÓK KONCENTRÁLÓDÁSA Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban megnőtt a f e hérgalléro sok száma és aránya a foglalkoztatottakon belül. Mig azonban a termelés jelentékeny része a perifériákra vándorolt, a szellemi foglalkozásúak a nagyvárosokban koncentrálódtak. E tömörülés hátterében az áll, hogy az iparvállalatok kereskedelmi, adminisztrativ és fejlesztési "agytrösztjei" jobban viselik a termelőüzemüktől való távolságot, mint azt, hogy kikerüljenek a nagyvárosok szellemi klimájából /és életstílusából/. 7/ , Planque' azt vizsgalta, milyen kapcsolat talalhato az egyes f r a n с i a régiók gazdasági önállósága és az iparban foglalkozta— 7/ PLANQUE, В.: Elements de dinamique spatiale. Marséi lie ,1983, Univ. d'Aix-Marseille. Soksz.
