Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984
1. szám - Figyelő
73 A fizikai szakfolyóiratok általában elfogadják a hozzájuk beküldött anyagok 70-80 %-át, de az elutasítások éles vitákat keltenek. Lazarius, az American Physical Society kiadványügyeinek vezetője ugy nyilatkozott, hogy a szelekció szigorúsága és a velük kapcsolatos viták élessége egymással egyenesen arányos. A szakértői értékelések rendszerét nemcsak a tudományos kiadványügyben játszott szerepe alapján, de a "tudományos hatóságok" döntéshozatali rendszerében, azok kicsinyített modelljeként is meg lehet vizsgálni. Ziman szerint a tudományos hatóságok olyan sokféle ügyben döntenek vagy fejezik ki véleményüket /disszertációk, szakcikkek, tudományos programok, jelentések stb./, hogy a szükséges felkészültség, szakértelem szükségszerűen kompetenciájuk végső határán, vagy azon kívül helyezkedik el. Ezek a jelenségek egyrészt a tudomány "demokratizmusát" illusztrálják, hiszen minden kutatónak lehetősége és feladata a kollektiv munkában való részvétel, másrészt "arisztokratizmusát" is, mert az intézmények, hatóságok értékelése, minősítése révén egyesek előnyös, mások hátrányos helyzetbe kerülnek. A tudomány szociológus Ravetz szerint a kiutat semmi esetre sem szabad a bürokratizálás további fokozásában keresni; a megoldás inkább bizonyos tudományos etikai rends zer kialakítása lenne. A fölösleges és elhamarkodott publikációkat, az elvetélt kutatásokat, a csalásokat és egyéb negatívumokat nem lehet azáltal kiküszöbölni, hogy ujabb és ujabb értékelő rendszereket és intézményeket hoznak létre, inkább rendet kellene teremteni a tudományos versengés, a gazdasági válság, a munkanélküliség, a "big science", a tudomány, az ipar és a hadiipar közötti kölcsönhatások, és egyéb problematikus kérdések területén. A tudományos folyóiratok szerkesztői és szelekciós gyakorlatuk védelmére is felhozhatók érvek. A tudományos közlemény célja , hogy kézzelfoghatóan bizonyítsa a szerző kutatói tevékenységének eredményességét, és eredményeit közölje a többi kutatóval. A kutatóknak nemcsak saját szük kutatási területükkel kell tisztában lenniük, de ismerniük kell azokat a tudományszakokat is, melyekkel kutatásaik összefüggnek. A publikált eredmények mennyisége azonban rohamosan nő, a kutatók egyre nehezebben tudják a publikációkat figyelemmel kisérni. A nehézségeket többféle módon igyekeznek elhárítani. Az egyik módszer lényege az automatizált dokumentációs rendszerek fejlesztése, illetve olyan folyóiratok kiadása, amelyek az olvasó egyéni szükségleteinek, azaz személyre szabott profiloknak megfelelő szakcikkeket tartalmaznak. A másik eljárás továbbra is megőrizné az általános témaköröket feldolgozó, "klasszikus" folyóiratokat, biztositva az információátvétel maximális hatékonyságát. A "személyre szabott folyóiratok" a kutató látóteréből kizárják mindazokat az információkat, amelyek a kutató szük szakterületén kivül esnek, s ez hátrányos, hiszen a felfedezések gyakran olyan tudományszakok határterületén jönnek létre, amelyek között azelőtt semmiféle