Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984

1. szám - Figyelő

73 A fizikai szakfolyóiratok általában elfogadják a hoz­zájuk beküldött anyagok 70-80 %-át, de az elutasítások éles vitákat keltenek. Lazarius, az American Physical Society kiadványügyeinek ve­zetője ugy nyilatkozott, hogy a szelekció szigorúsága és a velük kap­csolatos viták élessége egymással egyenesen arányos. A szakértői értékelések rendszerét nemcsak a tudományos kiadvány­ügyben játszott szerepe alapján, de a "tudományos hatóságok" dön­téshozatali rendszerében, azok kicsinyített modelljeként is meg lehet vizsgálni. Ziman szerint a tudományos hatóságok olyan sokféle ügyben döntenek vagy fejezik ki véleményüket /disszertációk, szakcikkek, tudományos programok, jelentések stb./, hogy a szükséges felkészültség, szakértelem szükségszerűen kompetenciájuk végső határán, vagy azon kí­vül helyezkedik el. Ezek a jelenségek egyrészt a tudomány "demokratizmusát" illuszt­rálják, hiszen minden kutatónak lehetősége és feladata a kollektiv mun­kában való részvétel, másrészt "arisztokratizmusát" is, mert az intéz­mények, hatóságok értékelése, minősítése révén egyesek előnyös, mások hátrányos helyzetbe kerülnek. A tudomány szociológus Ravetz szerint a kiutat semmi esetre sem szabad a bürokratizálás további fokozásában keresni; a megoldás inkább bizonyos tudományos etikai rends zer kialakítása lenne. A fölösleges és elhamarkodott publikációkat, az elvetélt kutatásokat, a csalásokat és egyéb negatívumokat nem lehet azáltal kiküszöbölni, hogy ujabb és ujabb értékelő rendszereket és intézményeket hoznak lét­re, inkább rendet kellene teremteni a tudományos versengés, a gazdasá­gi válság, a munkanélküliség, a "big science", a tudomány, az ipar és a hadiipar közötti kölcsönhatások, és egyéb problematikus kérdések te­rületén. A tudományos folyóiratok szerkesztői és szelekciós gyakorlatuk védelmére is felhozhatók érvek. A tudományos közlemény célja , hogy kézzelfoghatóan bi­zonyítsa a szerző kutatói tevékenységének eredményességét, és eredmé­nyeit közölje a többi kutatóval. A kutatóknak nemcsak saját szük kuta­tási területükkel kell tisztában lenniük, de ismerniük kell azokat a tudományszakokat is, melyekkel kutatásaik összefüggnek. A publikált eredmények mennyisége azonban rohamosan nő, a kuta­tók egyre nehezebben tudják a publikációkat figyelemmel kisérni. A ne­hézségeket többféle módon igyekeznek elhárítani. Az egyik mód­szer lényege az automatizált dokumentációs rendszerek fejlesztése, illetve olyan folyóiratok kiadása, amelyek az olvasó egyéni szükségle­teinek, azaz személyre szabott profiloknak megfelelő szakcikkeket tar­talmaznak. A másik eljárás továbbra is megőrizné az általános témakörö­ket feldolgozó, "klasszikus" folyóiratokat, biztositva az információ­átvétel maximális hatékonyságát. A "személyre szabott folyóiratok" a kutató látóteréből kizárják mindazokat az információkat, amelyek a kutató szük szakterületén kivül esnek, s ez hátrányos, hiszen a felfedezések gyakran olyan tudomány­szakok határterületén jönnek létre, amelyek között azelőtt semmiféle

Next

/
Thumbnails
Contents