Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984

1. szám - Figyelő

70 a K+F szektorban. Kevéssé ismert azonban, hogy a K+F inputokra vonatkozó árindexek milyen mértékben térnek el a GNP deflátortól. E fontos probléma megoldására alkalmasnak tíinik a Laspeyres-árindexek használata. Vizsgálatot végeztek 32 amerikai vállalat adataival. A vállalatok 8 iparágat képviseltek: vegyipar, kőolajipar, villamossági berendezések, nyers fémek, fémipari termékek, gumi, kő-agyag-üvegipar, textil. Ezekben az iparágakban végzik a vállalati K+F tevékenység felét az Egyesült Államokban. A Laspeyres-indexszel kiszámítható volt, mennyibe kerültek volna 1979-ben az 1969-ben felhasznált K+F inputok' /tudósok és mérnökök, kisegitő személyzet, anyagok és más készletek, K+F üzemek és berendezések szervize, egyéb inputok/. A vizsgált iparágakban az árindex szerint az inputok ára 1979-ben 98 százalékkal volt magasabb, mint 1969-ben. A K+F szektor inflációs rátája azonban nem azonos valamennyi-iparágban. A legmagasabb a fémipari termékek, a vegyi termék és a kőolaj inflációs rátája, a legalacsonyabb a villamossági berendezéseké. Az inputok egyes tipusai is eltérő módon változtak: a leggyorsabban a kisegitő személyzet bére nőtt, viszonylag erős volt az áremelkedés az anyagok és egyéb készletek területén. A legalacsonyabb a mérnökök és tudósok esetében volt az árnövekedés, ami magyarázható az irántuk mutatkozó kereslet lassú növekedésével, a kinálat viszonylagos bőségével. Nem bizonyítható, hogy a K+F szféra inflációs rátája függne a vállalatok nagyságától, de az valószínű, hogy a kisebb vállalatoknál gyorsabban változik az inflációs ráta. A 20 millió dollár K+F ráfordítási értékhatár alatti és az értékhatár feletti vállalatok egybevetése azt mutatja, hogy az első csoport K+F árindexének szórása az utóbbi csoport szórásának körülbelül két és félszerese. Jóllehet a közgazdászok gyakran hangoztatják, hogy a K+F az innovációs folyamat alapvető vagy legfontosabb szakasza, a vállalatnak, ha uj terméket vagy eljárást akar a kereskedelmi forgalomba bevezetni, a K+F tevékenységnél többet kell tennie. Az innovációs folyamat tulajdonképpen hat részből áll: alkalmazott kutatás; a projektummal kapcsolatos kivánalmak és specifikációk előkészítése; tervezés, szerkesztés, a prototípus vagy kísérleti üzem próbája; részletes gyártási rajzok, felszerszámozás, a gyártó berendezések tervezése és szerkesztése; a gyártás beindítása; piackutatás. A vizsgálat során azt is kiszámították, a 32 vállalat teljes innovációs folyamatában mennyivel kerültek volna többe az inputok 1979ben, mint 1969-ben. Az árindex körülbelül 101 százalékkal haladta meg az 1969- évit, tehát a teljes innovációs folyamat inflációs rátája valamivel magasabb volt, mipt a K+F tevékenységé. Az innovációs folyamat szakaszai közül az inflációs ráta a prototípus meg a kisérleti üzem esetében a legmagasabb.