Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984
1. szám - Figyelő
61 A tapasztalatok szerint a tudományos kutató és fejlesztő munka típusainak aránya nagy mértékben függ az adott ország tudományos-kutatási tevékenységre fordított pénzügyi eszközeinek abszolút nagyságától. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban hatalmas eszközöket fordítanak a tudományos-technikai fejlesztésre, s az alapkutatásokra fordított összeg aránya 10-12 %. A KGST-tagországokban és az iparilag fejlett tőkés országokban a különböző tipusu kutatásokra fordított összegek összevetésénél figyelembe kell venni, hogy a KGST-országokban az alapkutatási kiadásokat kompenzálja a tudományos akadémiák közötti együttműködés keretében megvalósított alapkutatás. A K+F szférában foglalkoztatottak lehetőségeinek ésszerű kihasználása összefügg alapellátottságukkal, a tudományos berendezések, felszerelések, műszerek beszerzésével. Ez igen fontos mind az alap-, mind az alkalmazott kutatásban, a fejlesztésben, az eredményesség és a minőség javításában, a munkatermelékenység emelésében. A KGST-tagországokban 1970-1980 között a K+F szférában növekedett az állóalapok 'értéke /Bulgáriában, Magyarországon, Lenr gyelországban és Csehszlovákiában kétszeresére/. Az állóalapok növekedési üteme a K+F szférában meghaladta az összes állóalap és a termelő állóalap növekedését is. Az állóalapok növekedése együtt jár az alapok aktiv részének /eszközök, berendezések/ értéknövekedésével. Pl. Magyarországon a K+F szférában a tudományos berendezések és műszerek értékének részesedése az állóalapok értékéből az 1970-80_as években 1,4—szeresére nőtt. Az európai KGST-országokban a K+F szférában fokozatosan javul a tudományos dolgozók munkájának alapé llátottsága /I97O-I98O között átlagosan 150-160 %-kal/. Azonban néhány esetben ez a növekedés lassúbb, mint az állóalapoké. Magyarországon, Bulgáriában, Lengyelországban és Csehszlovákiában a tudományos dolgozók alapellátottságának növekedési üteme lemarad az iparban, termelésben dolgozókétól. Valamennyi KGST-tagországra jellemző a K+F-ben foglalkoztatottak számának növekedése. 1970 és 1980 között a K+F szférában foglalkoztatottak száma az NDK-ban 147 %-kal, Bulgáriában 142 %-kal, Magyarországon 133 %-kal, Csehszlovákiában 123 kai és Lengyelországban 109 %-kal nőtt. A leggyorsabb létszámnövekedést I97O és 1975 között tapasztalták. A hetvenes évek második felében Csehszlovákia kivételével valamennyi országban csökkent a K+F-ben dolgozók létszámnövekedési üteme. 1970 és 1980 között a K+F szférában dolgozók létszámának aránya az állami és szövetkezeti szektorban foglalkoztatottakhoz képest a következőképpen alakult: Magyarországon 1,8-ról •2,12 %-ra, az NDK-ban 2,07-ről 2,43 %-ra, Romániában 1,15-ről 1,50 %ra, a Szovjetunióban 3,32—ről 3*89 %—ra és Csehszlovákiában 2,60-ról 2,85 %-ra nőtt. A K+F-ben foglalkoztatottak között is kiemelkedően nőtt a tudományos dolgozók aránya, javult a K+F munkaerő strukturája. Bulgáriában pl. a tudományok doktorainak aránya 1970I98O között 0,8-ról 2,8 %-ra nőtt, a kandidátusoké 19,3-ról 35,í %-ra, Lengyelországban 4,2-ről 6,0 %-ra, illetve 13,7-ről 22,0 %-ra. Főleg a műszaki és a természettudományok területén dinamikus a növekedés. I98Oban a műszaki tudományok területén dolgozott a KGST-országok