Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984
1. szám - Szemle
58 Az 1980-as törvény az egyetemi dolgozók három kategóriáját különbözteti meg: kutatókat /15 000 fő/, a docenseket /15 000 fő/ és az egyetemi tanárokat /15 ООО fő/. A törvény három legfontosabb intézkedése a PhD-hez hasonló tudományos fokozat bevezetése, uj kutatási pénzforrás megnyitása az Oktatási Minisztériumon keresztül, valamint a nagyobb egyetemi autonómia biztosítása. Az egyetemek önállóan szervezhetik meg saját oktatómunkájukat, tanszéki rendszerüket, külföldről is szerződtethetnek professzorokat. Az 1980-as törvény lehetőséget ad interdiszciplináris tanszékek felállítására, amivel elkerülhető az erőforrások pazarlása, a párhuzamos kutatás. Az egyetemek súlyos problémája a műszaki segédszemélyzet kérdése; átlagosan hat egyetemi kutatóra jut egy képzett technikus és mivel a .CNR intézeteiben a technikus-kutató arány 1,6, érthető, hogy a tudósok szivesebben dolgoznak a CNR-ben. Az Oktatási Minisztérium az egyetemek céljára 1980-ban 91 000 millió lirát utalt ki; 198l-re az előirányzat 141 000 millió lira volt, de csak 121 000 milliót osztottak szét; 1982-re 191 000 milliót terveztek, de a felhasználás még az I98O. évit sem érte el. POLITIKAI PÁRTOK ÉS A TUDOMÁNY Az olasz tudósok aggódnak, hogy az állami támogatás növekedése együttjár majd a politikai befolyás növekedésével. Politikusok irányítják a Scala, a RAI /az olasz rádió és TV/ életét; az Alfa Romeo igazgató tanácsában a posztok 35 %~ a a kereszténydemokratáké, 10-15 a szocialistáké, 10 %-a a szociáldemokratáké és 10 %-a a kommunistáké. Félő, hogy a politikai nyomás a tudományra is kiterjed, bár a tudósok ellenállása elég nagy. Pl. a Mario Negri Gyógyszerészeti Intézetben megkísérelték rávenni a tudósokat, hogy változtassák meg az intézet alapszabályát, és válasszanak három kormányképviselőt. Az intézet azonban sikeresen ellenállt, arra hivatkozván, hogy van már három olyan tagja a tanácsnak, akik állami alkalmazottak, s ezáltal a kormányérdekeket képviselik. A CNR-t bizonyos fokig befolyásolja a politika, de az állami intézmények közül a legnagyobb ellenállást ez az intézmény fejti ki, mivel a bizottságokat a tudósok választják. Sokan attól tartanak, hogy az egyetem is politizálódik, hiszen a professzori státusok betöltésénél igen nagy mértékben érvényesültek politikai szempontok. KUTATÁSI ÉS MŰSZAKI MINISZTÉRIUM Olaszországban a hatvanas évek óta működik kutatási miniszter. 1982-ben Giancarlo Tesini, akkori tudományos miniszter kiadta a jelszót: "Kutatás és ujitás — kiút a válságból!" Tesini és utódja /egyébként korábbi elődje/ Romita professzor egyetért abban, hogy Olaszországnak jelentősen javítania kell tudományos infrastruktúráját, s fokoznia a kutatómunka mennyiségét. Az ország K+F ráfordítása alig több a BNT 1 %-ánál, kevesebb, mint a nyugati ipari államok ráfordításának fele,
