Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1984
1. szám - Szemle
55 Reál értékben az ipar kutatási ráfordításai egyenletesen növekedtek s a "finanszírozás" meg a "ráfordítás" közötti eltérés is kisebb volt, mint a nem ipari szektorban: 1978-ban 5 %, 1979-ben 2 1980-ban 1 tehát csökkenő tendenciájú. A nem ipari kutatási pénzösszegek felhasználását erősen akadályozza a bürokrácia. A CNR laboratóriumokban a munkaeszközökre adott költségvetési keretét az adott évben kell elkölteni, a következő évre nem vihető át, ugyanakkor a vásárlási engedély megszerzése gyakran elhúzódik. Hasonló a helyzet az uj laboratóriumok, épületek építésénél; máskor a költségvetés lehetővé teszi uj munkaerő alkalmazását, de más rendelkezések tiltják vagy lassítják a felvételüket. A CNR A CNR Olaszország fő kutatási szervezete, minden területet átfed a nagyenergiájú fizika, a nukleáris fizika és a földi bázisú asztronómia kivételével. A CNR költségvetése 1982-ben 470 5О3 millió lira volt, kutatóinak létszáma 2 100, a műszaki és egyéb személyzeté 2 300 fő. A CNR saját kutatóintézeti hálózattal rendelkezik, ösztöndijakkal és egyéb eszközökkel támogatja az egyetemi kutatást /ahol 17 000 kutató dolgozik/. Pénzalapjainak egyre nagyobb hányadát fordítja alkalmazott kutatási programokra, s a kormány egyre inkább a CNR-en keresztül próbálja érvényesíteni műszaki politikáját. A CNR irányixását kis központi stáb végzi: egy irányító főigazgató, három központi igazgató, 25 menedzser s 30 egyéb alkalmazott. Szaktanácsadó gárdája 140 tudósból —főleg egyetemi professzorokból— áll, akik 11 bizottságba szerveződve átfognak minden tudományterületet a jogtól a molekuláris biológiáig. A legfőbb döntéshozó szerv az elnöki tanács, ennek tagjai is túlnyomórészt egyetemi professzorok. A tanács tagja a CNR elnöke, főigazgatója, a 11 tanácsadó bizottság elnöke és két kormányküldött. Ezért nevezik a CNR-t "egyetemi banknak" és a rossznyelvek szerint a professzorok arra használják fel a CNR-t, hogy megerősítsék pozíciójukat az egyetemen. . Mindazonáltal az 1968-as egyetemi zavargások óta a CNR gyarapította saját intézetei számát, fokozta önállóságát. A CNR intézetek az egyetemiektől eltérő struktúrával rendelkeznek, hiszen az egyetemi kutatók a túlzsúfolt és zaklatott oktatási intézményekben nem tudnak eredményesen dolgozni. Az egyetemeken maradó professzorok azonban rájöttek, hogy pácban hagyták őket, s az uj CNR intézetek miatt nem kapnak ele*- '1 gendő támo 6atást, ezért görcsösen kezdtek ragaszkodni a CNR bizottsági struktúrában szerzett hatalmukhoz. Az egyetemi professzorok túlsúlya anomáliákat teremtett a CNRben; a CNR'bizottságaiban az intézeti kutatók és az intézetvezetők szinte alig vannak képviselve. A 140 helyből 96 jutott az egyetemeknek és csak 20 a nem egyetemi kutatóknak. 1982-ben kisebb-nagyobb pénzügyi szabálytalanságok miatt folyó áron 7 %-kal, reál értékben 25 %-kal osökkentettek a CNR költségvetését. E csökkentések nagyon érzékenyen érintették az intézeteket. Egyre több szó esik a CNR reformjának szükségességéről, a CNR és az egyetemek közötti viszony rendezéséről és arról a jogi "kényszerzubbonyról", mely
