Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1983

1. szám - Figyelő

61 A függetlenség elnyerése után Nehru, India első miniszterelnöke erősen támogatta a tudományos kutatást, s azóta a miniszterelnökök közvetlenül felelősek a tudomány- és technikafejlesztési politika kidolgozásáért. A parlament 1958-ban tudománypolitikai ha tározatot hozott, mely először emiitett olyan eszközöket és módokat, melyek célja az ország gazdasági fejlődésének előrelenditése. A tudomány és technika feladata lett az erőforrások hiányának ellensúlyozása, az ipari országoktól való műszaki függőség csökkentése, az életszinvonal emelése. A tudománypolitikai határozat eredményeként a meglévő tudományos kutatóintézeteket megerősitették, és laboratóriumok egész sorát hozták létre az ország különböző részein. Indiában a K+F intézmények hat nagyobb csoportja működik önálló szervezetek /Tudományos és Ipari Kutatási Tanács -CSIR/, Indiai Mezőgazdasági Kutatási Tanács, Indiai Orvosi Kutatási Tanács és számtalan régi gyógyászati intézmény/; - a központi kormány hivatalai /atomenergia, honvédelmi K+F, űrkutatás, tudomány és technika, környezetvédelem, mezőgazdaság, egészségügy stb./; egyetemi kutatóintézetek; - az egyes államok minisztériumainak irányitása alatt álló intézmények; ipari és - magánintézmények. A központi kormány fennhatósága alatt 130 országos kutatóintézet működik. Az elmúlt három évtized folyamán a tudományos és műszaki oktatási intézmények száma jelentősen megnövekedett. Az egyetemek száma 1978-ban 120 volt /1950-ben 27/, a műszaki főiskolák és intézmények szá ma 8OO /1953-ban 33/, ugyanezen időszak alatt az orvosi tanintézetek száma 39-ről 280-ra, a mezőgazdasági és állatorvosi főiskolák száma 30ról 106-ra emelkedett. Uj jelenség a szervezési és tervezési tanácsadó szervezetek gyors szaporodása. Ezek a kutatóintézetek és az ipar között összekötő kapocsként szolgálnak. Jelenleg számuk 150; 20 000 mérnököt és műszakit foglalkoztatnak. A tudományos és műszaki tevékenységet Indiában jórészt a kor mány finanszírozza. 1978-ban az összes K+F ráforditás 5,2 milliárd rúpia volt, mely a BNT mintegy 0,6 %-a. A ráforditások csaknem 80 %-át a központi szektor hasznositotta. Az egyes államoktól származott a ráforditások 8 %-a, a fennmaradó 12 %-ot a magánszektor fo lyósitotta. 1952-ben az indiai tudományos és műszaki sz akembergárda létszáma 180 000 fő volt. 1978-ban ez a szám 1,94 millióra emelkedett, 1983-ban várhatóan eléri a 2,47 milliót. 1952 óta a tudományos és műszaki munkaerőből mintegy 13 % dolgozik K+F intézményekben. 1974-ben dolgozták ki először az országos tudomá nyos és műszaki tervet; ebben a tudósok, műszakiak, közgazdászok, társadalomtudósok és ipari vezetők százai vettek ak tivan részt. Azóta a tudományos és műszaki tervet külön készitik el,