Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1983

1. szám - Szemle

36 intézményi keretek között, interdiszciplináris alapon folytassa /pl. a freiburgi Öko-Intézetben/. Ezek a tudósok többek között abban különböznek társaiktól, hogy vallják, a tudományba a társadalmi értékeket is integrálni kell. A konzervatív kutatók a tudomány semlege sségét hirdetik. A kutatás szabadsága abszolút értelemben azonban csak az ismeretszerzésnél nyilvánul meg. Mihelyt a kutatási eredmények alkalmazásáról van szó, mérlegelni kell a következményeket is. /Az emberi méltóság védelme' pl. akadályokat állit a génmanipuláció elé./ Az "alternativa" hivei hiányolják az interdiszciplináris problémamegoldást és egy kötelező érvényű ökológiai értékkódex kidolgozását sürgetik. Az interdiszciplináris kutatások különböző hatásköröket érintenek, ezért előrehaladásuk nagyon lassú. A gigantikus iparosítás, az extenzív gazdasági fejlődés véget ért. Az NSZK vezető helyet tölt be a világban a tudomány és a technika egyes területein, ez a pozíció azonban labilis: mindig újból ki kell vivni. AZ ÖKOLÓGIAI KUTATÁS HELYZETE A környezeti probléma kiéleződése az elmúlt tiz évben, különösen a fiatal tudósok körében, kritikai magatartás kialakulásához vezetett. Az NSZK-ban, az Egyesült Államokban, és Nagy-Britanniában kibontakozó mozgalom eredményeként a fiatal kutatók kiváltak a hagyományos kutatási szervezetből és önálló intézeteket alapítottak. Az NSZK-ban az Ökológiai Kutatóintézetek Munkaközösségének 45 kisebb intézet kb. 1 ООО tudósa a tagja. Tevékenységüket kritikai ökológiai kutatásnak nevezik. Foglalkoznak az erőforrásokkal való gazdálkodással, a tudomány és technológia következményeivel._A kutatók kis, decentralizált csoportokban dolgoznak, partnerkapcsolat alapján. Kutatásaikban különös hangsúlyt kap a következmények és alternativ lehetőségek vizsgálata. Az ökológiai kutatás egyidejűleg alap- és alkalmazott kutatás. Egyes vélemények szerint a tiszta alapkutatás —amely uj ismeretek szerzésére irányul— területe egyre szükül, az alap- és alkalmazott kutatás határai összemosódnak. Az alapkutatás meghatározott társadalmi közegben folyik, költségeket emészt fel, vannak következményei és hatásai, semmiképpen sem tartható tehát az alapkutatás semlegességének elmélete. Az 1974. évi hesseni egyetemi törvény kimondja: a tudósok kötelessége, hogy figyelembe vegyék tudományos eredményeik társadalmi következményeit. Ez vonatkozik mind az alapkutatásban, mind az alkalmazott kutatásban dolgozókra. Jóllehet ez a kötelezettség sérti a kutatási szabadságot, a társadalom számára mégis indokolt. /Jó példa erre a maghasadás felfedezése, amely tisztán alapkutatási jellegű volt, de az atombomba létrehozásához vezetett./ Természetesen e veszélyek megléte nem akadályozhatja hosszú távon a tudományos előrehaladást, de a veszélyeket fel kell ismerni és számításba kell venni. A TECHNIKAELLENESSÉG FŐBB OKAI A technikaellenesség alapvetően a természet- és a társada lomtudományok közötti ellentétből fakad. A természettudósok nem gondolnak arra, hogy a természettudomány is társa-