Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1983
1. szám - Szemle
31 A tudományfejlődés realista elmélete alapján elvben megfogalmazhatók a tudományfejlődés mutatói, ezek azonban egyelőre nagyon messze esnek a tudománypolitikusok érdekeitől, kérdésfelvetésétől. TUDOMÁNYFEJLŐDÉS ÉS IGAZSÁG FOGALOM Niiniluoto tanulmányához kapcsolódik Szadovszkij cikke a tudományfejlődés, pontosabban a tudományos haladás filozófiai, módszertani kérdéseiről. 2/ Niiniluoto a Hintikka nevével fémjelzett finn logikai iskola képviselőihez hasonlóan a tudomány realista koncepciójából indul ki, amely szerint a tudomány feladata, hogy információt nyerjen a valóságról és ennek alapján kialakítsa a világ tudományos ábrázolását és hitelt érdemlően bizonyítsa, hogy a tudomány progresszíven halad a tudományos ismereteknek az igazsághoz való fokozatos közeledése során. A FEJLŐDÉS FOGALMA A tudomány teoretikusai /filozófusok, tudománytörténészek, tudományszociológusok stb./ és gyakorlati művelői meggyőződéssel vallják, hogy a tudomány progresszíven változik. Ezzel az egyetértéssel azonban sajátos ellentétben állnak nézeteik a tudományos fejlődés, haladás lényegéről, értelmezéséről. A progresszió jelentheti az alacsonyabb rendűtől a magasabb rendű felé, a kevésbé tökéletes állapottól a tökéletesebb állapot felé való haladást. A fejlődés fogalma a relációk bizonyos típusait öleli fel: fejlődésnek számit tehát egy objektum, egy folyamat /eljárás, eljárási mód/ vagy egy adott objektum állapotának egy másik objektumhoz, folyamathoz vagy az adott objektum egy másik állapotához viszonyított változása. Fejlődési viszonyról akkor lehet beszélni, amikor - elkülöníthető egymástól két különböző objektum, folyamat vagy ugyanazon objektum legalább két különböző állapota; - a két különböző objektum egymástól térben és időben elkülöníthető; L. - a két különböző objektum összehasonlítható egymással meghatározott kritériumok alapján; - ha az összehasonlítás eredményeként kiderül, hogy az egyik objektum nagyobb mértékben felel meg az alkalmazott kritériumnak, mint a másik, ugy a nagyobb megfelelőségü objektum fejlettebb /magasabb rendű, tökéletesebb/ a másikhoz viszonyítottan. 2/ SZADOVSZKIJ,V.N.: О filoszofszko-metodologicseszkom analize naucsnogo progreszsza. /А tudomány fejlődésének filozófiai módszertani elemzéséről./ = Filoszofszkie Nauki /Moszkva/,1981.5.no. 74-83.p.
