Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1983
1. szám - Szemle
16 Döntő, hogy a kutatás tervezését elfogadják, vagy elutasitják-e. Különbség van a kutatásirányitásban az állami és a magánszektor aránya szerint is. A szocialista országokban a kutatás egyértelműen az állami szektorba tarrozik, a fejlett tőkés országokban azonban a kutatásból különböző arány ban részesül az állami és a magánszektor. Nagyok a különbségek az egyes fejlett országok között az egy kutatóra jutó ráfordításokban. /Japán 1975: 25 048 dollár, NSZK 1977: 84 262 dollár, Szovjetunió 1976: 18 596 dollár./ Különbség van a szocialista és a fejlett tőkés országok között a tudományos akadémiák szerepében, és ennek mintegy ellentételeként egyes tőkés országok nagy tudományos központjai /Max-Planck, CNRS stb./ funkciójában. Különbözik az egyes szocialista országok kutatásirányitási rendszere abban a tekintetben is, hogy müködik-e egy a szovjet Tudományos és Technikai Állambizottsághoz hasonló, kormányszintű szuperminisztérium, vagy más módszerrel történik-e az irányítás; a tőkés országokban is létezhet tudományos csúcsszerv /akár de fac to, akár de jure/. Az irányítás terén jelentős szerepet játszanak egyes tőkés országokban az alapítványok /pl. Volkswagen/. Utalni kell a kutatási prioritások közötti különbségekre, aminek természetesen irányítási vonzata is van. Azért mutatunk rá elsősorban a téveszmékre, másodsorban pedig az országok, illetve tudományos rendszereik közötti lényeges különbségekre hogy bizonyítsuk az egyetlen, általános modell hiábavalóságát. Egy általánosított irányítási diagramból csak olyan banális következtetések volnának levonhatók, mint: nő a tervszerűség szerepe, csökken a ráfordítások növekedési üteme, egyre magasabb színvonalra kerül és közelit a kormányhoz az irányítás szintje, nő a bizottságok és társadalmi szervezetek szerepe stb. Ez természetesen hazai következtetések levonása céljára elégtelen. Mindezek tudatában a következő —következtetések levonására alkal mas— lehetőségünk maradt. Az egyes irányítási rendszerek elveinek, módszerének és mechanizmusának tanulmányozásával ki kell gyűjteni a különböző alkalmasnak látszó megoldásokat, és ezeket összefoglalva értékelni a tapasztalatok átvételének lehetőségeit. ÖSSZEHASONLÍTÓ ÉRTÉKELÉS Az általános és közismert tapasztalatok leírását mellőzve, a források alapján először összegezzük a tudományos és műszaki politika kü-
