Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

1. szám - Szemle

A KOMPLEXUMOK FELADATAI A tudományos-termelési komplexumok három fajtája alakult ki: - tudományos-termelési egyesülés, - termelési egyesülés, - tudományos-műszaki központ. A tudományos-termelési egyesülés feladata ket­tős: egyrészt tudományos-kutató és kisérleti-szerkesztő munkát végez és az eredménye­ket bevezeti az alágazat vállalatainak termelésébe; másrészt felelős az alágazat vál­lalatai által kibocsátott termékek műszaki szinvonaláért. A termelési egyesülés feladatai: termékek előállitása az állami tervben megállapitott mennyiségben és nomenklatura szerint; a termeléssel kap­csolatos munka-, anyagi és pénzeszköz ráforditás állandó csökkentése; egységes műsza­ki politika megvalósítása az egyesülésben, uj tudományos-műszaki eredmények és a ha­ladó tapasztalatok bevezetése a termelésbe, a fogyasztó korszerű igényének megfelelő jó minőségű termékek kibocsátásának fokozása; a gazdasági komplexum szervezeti struk­túrájának javitása, a termelés további koncentrációja, a specializáció és a kooperá­ció fejlesztése és elmélyitése; a beruházások szervezése és a befektetések hatékony­ságának növelése; a termelés tervezésének és irányításának tökéletesítése, a tudomá­nyos munkaszervezés bevezetése, az irányitás gazdasági módszereinek alkalmazása, a szocialista fejlesztés szabályainak megvalósitása. A tudományos-műszaki központok elkészitik az al­ágazat távlati fejlesztési terveit és tudományos kutatómunkát végeznek. Foglalkoznak az alágazat műszaki-gazdasági kutatásaival, tudományos kádereket képeznek és tovább­képeznek; szakértői véleményeket és javaslatokat készitenek a műszaki feladatokra és tervekre, a találmányokra és ujitási javaslatokra,a szabadalmakra, a licencia vétel­re és eladásra. A tudományos-műszaki központ fejleszti és koordinálja az alágazatban folyó szabványosítási, normalizálási, tipizálási és egységesítési munkákat. A lényeges különbség a három forma között a "kutatás-termelés" folyamatban való részvételben van. A tudományos-termelési egyesülés és a tudományos-műszaki központ egyaránt kutat, de csak a tudományos-termelési egyesülés viszi végig az uj eredményt a bevezetésig. A termelési egyesülés elsősorban sorozatgyártással foglalkozik. A KOMPLEXUMOK IRÁNYÍTÁSA A tudományos-termelési komplexumok irányitási strukturája függ a vállalatok és szervezetek jogi önállóságának mértékétől, a tudományos-műszaki termelő tevékenység koncentrációjától és specializációjától. A jogi és operativ gazdasági önállóságtól függően három irányitási strukture különböztethető meg: mindegyik vállalat és intézet megtartja jogi önálló­ságát /pl. az elektrotechnikai iparban/; egy jogi személynek alárendelt vállalatok és szervezetek /pl. a "Pozitron" Leningrádban/; részben jogilag önálló részlegek, rész­ben alárendeltek /pl. a "Piasztpolimer" Leningrádban/. A tudományos-termelési komplexum előnye az elszigetelt tudományos szer­vezetekkel szemben, hogy a komplexumok részlegeinek egységes a szervezeti vezetése, ami lehetővé teszi a "kutatás-termelés" folyamat szakaszai közti rések csökkentését; egységes a normalizálási és szabványosítási politika; széleskörűen használható a tu­dományos-termelési komplexumok részlegei közti gazdasági elszámolás; hatékonyabban dolgozható ki az automatizált irányitási rendszer, beleértve a kutatás-termelés há­lótervezési és irányitási rendszerét. 7

Next

/
Thumbnails
Contents