Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

6. szám - Figyelő

FIGYELŐ A tudományos kutatás hatékonyságának értéke lése A tudományos tevékenység hatékonyságának értékelésére évtizedek óta keresnek módszereket. Sztrumilin a 30as évek végén öt kritériumot javasolt: a tudományos-megismerő, a szociálpolitikai, a műszaki-gazdasági, a nevelési-pedagógiai és az esztétikai-érzelmi jelentőséget. Mások szerint a "tudományos potenciál" általános hatékonyságát kell figyelembe venni: a káderekkel való ellátottságot /összlétszám, képzettség, a tudományos káderek korösszetétele, a káderutánpótlás biztosítása/, a tudományosinformációs ellátottságot /a sajátos tudományos eszmék és eredeti módszerek "tartalékának" megléte, informáltság a világon felhalmozott tapasztalatokról/, az anyagi-műszaki ellátottságot /a tudomány financiális ellátottsága, a megfelelő műszaki színvonalon álló berendezések, felszerelések és kisérleti bázis megléte/, és a tudományos rendszer optimális szervezését /a tudomány fejlődésének stratégiai elvei, az irányzatok kiválasztásának kritériumai/. Különösen fontos lenne a tudományos kutatás hatékonyságának költségek szerinti értékelése, ami azonban sok nehézségbe ütközik.A tudomány szférájában az olyan gazdasági kategóriák, mint a "rentabilitás", a "nyereség", az "önelszámolás" specifikus jelentéssel birnak. Mig az anyagi termelésben a nyereség a nagykereskedelmi ár és az önköltség közti különbséggel egyenlő, addig a tudományos intézményekben a tervezett és a tényleges ráforditás közötti különbségként határozható meg. Ez a mutató kevéssé objektiv, függ a ráforditás prognosztizálásának helyességétől, a megrendelő és a végrehajtó közötti kapcsolattól. A tudományos kutatás eredményének nincsen egységes ára: költségét a kutatásra fordított összeg határozza meg, de tényleges ára egészen más lehet. A kutatás ga zdasági hatásának értékelésekor általában nem veszik figyelembe a gazdasági hatás időbeli dinamikáját; nem számolnak a bevezetés időszakával; megalapozatlan a bázismértékek kiválasztása; olykor túlértékelik a gazdasági hatás mutatóinak alkalmazhatóságát. Gyakori hiba, hogy megfeledkeznek a különböző t i p u s u tudományos kutató intézetek /akadémiai, ágazati, tervező-szerkesztő, kísérleti-szerkesztő, technológiai, gyári laboratóriumok, egyetemi laboratóriuimok, kisérleti mezőgazdasági állomások stb./ sajátos jellemzőiről, az elvégzett tudományos kutatások sajátosságairól, az eredmények eltérő jellegéről. A tudományos-kutató munkát célszerű jellege szerint osztályozni, például az 1.táblázat szerint. 500-