Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

1. szám - Szemle

Az 1960-as évek elején hirtelen igen sok fiatal kutató került az egyetemekre, kutatóintézetekbe. Ezek a kutatók még 20-30 évig dolgozhatnak, ugyanakkor az 5I-6O éves kutatók száma alacsony, igy az elkövetkező 5-15 évben kevés megüresedő állással lehet számolni. Ráadásul az 1960-as évek elején álláshoz jutott kutatók nem feltétlenül a legjobbak a kutatói kvalitások szempontjából. LASSÚ FEJLŐDÉS A jövőben a felvételi arány és a kutatási költségvetés csökkenése lassulhat vagy megállhat. Az egyetemre jelentkezők száma' országonként nagymértékben változik. A felvételek számát befolyásoló egyik tényező a középiskolát végzett к о ro s z t á 1 y létszáma. Az Egyesült Államokban és Kanadában a l8 évesek kohorsza

2/ 198Otól 20 %-kal kevesebb, mint a korábbi években volt és csupán 1990-től növekszik ismét. A Német Szövetségi Köztársaságban, Nagy-Britanniában és Hollandiában a l8 évesek kohorsza 1985-ig nő, majd egy évtizeden keresztül csökken; az NSzK-ban ez a visszaesés sokkal gyorsabb és mélyebb lesz, mint más országokban. Svédországban, Norvégiában és Franciaországban a l8 évesek kohorsza az 1975-ös szint fölött marad 1990-ig, majd mérsékelten csökken 1995-ig. Mig az Egyesült Államokban és Kanadában a problémát a l8 éves korcsoport zsugorodása jelenti, addig az NSzK-ban, Hollandiában és Nagy-Britanniában amiatt aggódnak, hogy az elkövetkező néhány évben hogyan alkalmazkodjanak a hallgatók özönéhez. Ezekben az országokban a felvételi arány tendenciája nem változik, ugyanakkor kevés tudományos álláslehetőség kínálkozik. Svédországban, Norvégiában és Franciaországban van ugyan kilátás néhány tudományos státusra, a kutatástámogatás csökkentését azonban nem enyhíti a felvételi arány változása. E nehézségek megoldására az egyes országok különböző akcióprogramokat dolgoztak ki. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG 1975-ben a Wissenschaftsrat felismerte, hogy egy évtizeden keresztül évenként mindössze 1 %-kal lehet a tudományos állások számát növelni. Olyan speciális p г о g r a m о к beindítását sürgette, melyek lehetővé teszik a legtehetségesebb fiatal tudósok foglalkoztatását mindaddig, amig állandó állások nem szabadulnak fel. A "Heisenberg-programot" 1977. november 4—én hagyta jóvá a szövetségi kormány és a tartományok. A program kezdeti célkitűzése az volt, hogy 1978 és 1982 között évenként 150 tiz évre szóló ösztöndijat biztosítsanak fiatal tudósok számára. A program végrehajtását a Deutsche Forschungsgemeinschaftra /DFG/ bízták. Olyan magasan kvalifikált szakemberek jelentkezését várták, akik önállóan oktatnak és kutatnak, és 33 évnél nem idősebbek. Az ösztöndíj összege 24 ezer dollár évenként. Az első két évben 484-en jelentkeztek, a költségvetés 3OO ösztöndíjra biztosított keretet, a bizottság azonban csak 144 jelöltet fogadott el. Az ösztöndijasok 33 %-a társadalomtudománnyal, 27 %-a orvosbiológiával, 37 %-a fizikával és matematikával és 3 %-a műszaki tudományokkal foglalkozott. A jelentkezők képesítése és száma elmaradt a várakozástól. A 144 jelentkező közül 27 később lemondott az ösztöndíjról, részben szerződéses egyetemi állása kedvéért, részben attól félve, hogy az ösztöndíj lejárta után munka nélkül marad. Egy másik program keretében javasolták, hogy a nagykutató intézményekben 8OO uj állást hozzanak létre az elkövetkező néhány évben, amit a Tudományés Technikaügyi Minisztérium jóvá is hagyott. Más megoldást javasol a Fiebiger-prog2/ A kohorsz az egyének olyan aggregátuma, akik egyéni életük egyazon fontos - eseményét azonos naptári időszakban élték át. 29