Tudományszervezési Tájékoztató, 1982

1. szám - Szemle

tatásokat állami költségvetésből; az alkalmazott kutatást és fejlesztést önköltségi elszámolásból; az uj technika elsajátításának alapját a kibocsátás előkészítésére és a kibocsátás utáni első év megnövekedett költségeinek kompenzálására forditják. A sokcsatornás finanszírozás rendszere megneheziti a tudományos­termelési egyesülés gazdasági elszámolását, mivel részlegeit —intézeteket, szerkesz tő irodákat, kisérleti és sorozatgyártó vállalatokat— szintén különböző forrásokból finanszírozzák, igy a pénzügyi eszközök nem halmozódnak fel az egyesülés egységes el számolási számláján. A finanszírozás különböző számlái és forrásai mester­séges akadályokat görditenek az egyesülés céljának elérése elé. A "Pozitron", a "Krasznaja Zarja", az "Elektrokeramika" /Leningrád/ tudományos termelési egyesüléseknél a tudományos munkák legnagyobb részét /70-80 %-ot/ a költ­ségvetésből finanszírozzák, több mint 20 %-ot biztosítanak a megrendelésekből és kb. 10-15 %-ot finanszíroznak a minisztérium centralizált alapjából. Az alapkutatás és fejlesztés finanszírozásának fő forrása az iparágazatokban, beleértve a tudományos­termelési egyesülést is, az iparvállalatok által kibocsátott termékek önköltségének felszámítása. Az Elektrotechnikai Ipari Minisztériumban végzett kisérlet rámutatott az ága­zati "egységes tudományos és műszaki fejlesztési alap" célszerűségére. Ebtől nemcsak a tudományos-kutató és kisérleti-szerkesztő munkákat finanszírozzák, hanem az uj ter mékfajták sorozatgyártását is. Az önköltségen és a nyereségen kivül a tudományos-termelési egyesülés finanszi rozási forrása lehet még: a megrendelők bérpótléka a fejlesztés magasabb müszaki-gaz dasági színvonaláért; a szerelő- és üzembeállitó munkákból származó nyereség; az ok­tató-metodikai tevékenység; a versenytervekért és fejlesztésért járó prémium, amely­ből az egyesüléshez tartozó tudományos kutatóintézetek és szerkesztő irodák része­sülnek; speciális prémiumok; a licencek eladásából származó bevételek. A Szovjetunió minisztertanácsi határozata megállapította, hogy a tudományos­termelési egyesülés által végzett munkák finanszírozása "a minisztérium /főhatóság/ által az egyesülésnek adott minisztériumon /főhatóságon/ belüli megrendelések és a megrendelőkkel kötött gazdasági szerződések alapján, —rendszerint a munkák egész komplexumában a tudományos kutatástól az uj gyártmányok termelési előkészítéséig, az uj technológiai folyamatok elsajátításáig,— valamint a minisztériumok /főhatóságok/ által jóváhagyott tematikus tervekkel összhangban valósul meg". A fejlesztés ráfordítását és a normativ nyereséget nem nehéz meghatározni; ne­hezebb kiszámitani a fogyasztói felhasználásból származó hatást, annál is inkább, mivel jelentős idő telhet el a kidolgozás befejezésétől a termelésben val felhasználás gazdasági eredményeinek jelentkezéséig. Fontos ösztönző a tudományos-termelési egyesülés gazdasági elszá­molásában az ár. A termék árát ugy kell kialakitani, hogy a tudományos-terme­lési egyesülés előnyösen folytathassa a kutatást, az Össz-szövetségi Ipari Egyesülés vállalatai előállíthassák az uj technikát, a fogyasztó pedig használhassa azt. Mind­eddig a vállalatok gazdasági ösztönzési rendszerének fogyatékosságai zavarták a tu­dományos-termelési egyesülések fejlődését. A kibocsátott terméket, annak műszaki-gazdasági jellemzőit az adott helyen el­ért szinvonal szerint értékelik, ami torzitja az értéket. Az értékelés alapjának az országban, illetve a világon elért szinvonalat célszerű tekinteni; ebben az esetben lehetőség nyilik a gazdasági ösztönzők reális felhasználására. Az elektrotechnikai iparban a gazdasági ösztönzés szabályozására alapképző ár­emelést határoztak el a kiváló minőségű gyártmányoknál. 13

Next

/
Thumbnails
Contents