Tudományszervezési Tájékoztató, 1982
2. szám - Szemle
A táblázatban a feltüntetett országok ipari szerkezetét jellemző megoszlási viszonyszámokon kivül a K+F ráforditások hasonló szerkezetű megoszlása, valamint az általunk "kutatás-ellátottsági mutatóknak" nevezett arányszámok szerepelnek. Ezek a mutatók lényegében a megadott ágazatok bruttó ill. nettó termelő kibocsátása arányában tüntetik fel ugyanazon ágazatok azonos évben eszközölt K+F ráfordításait. Feltételezve, hogy a nem központi tervgazdaságu országokban az egy-egy ágazatra szentelt K+F ráforditások aránya /beleértve az állami támogatásokat is/ spontánabb módon fejezi ki a kutatásigényességet, hazánk adataival való szembesítésük e szempont ból mércének /ha nem is mérvadónak/ tekinthető. A különböző országok meglehetősen eltérő arányszámai arról tanúskodnak, hogy az egyes ágazatok K+F ellátottsági igényét több tényező motiválja Igy: az illető ágazat súlya a teljes iparon belül, az ágazat műszaki-technika színvonala, az adott ország struktura politikája, a b e r u h á z á s i aktivitás, és nem utolsó sorban az ágazat sajátos kutatásigé nyessége. A feltüntetett adatok mindezeket implicit módon hordozzák, anélkül, hogy külön-külön kimutathatók lennének. Az 1975-évi m a g y a r ipar szerkezetét véve alapul néhány jellemző aránytalanság a táblázat szerint önmagáért szól. Mégis kiemelünk kettőt. Az egyik az élelmiszeripar. Bár nem állitható, hogy mind az öt országban azonos arányt képvisel az összes iparon belül, a nagyságrenden belüli különbség még lehetővé teszi az összehasonlítást. Az ágazat súlyában Magyarország vezet 18,2 %-kal, őt követi Finnország 17»2 %-kal, majd az Egyesült Királyság 15 %-kal, végül Svédország és a Német Szövetségi Köztársaság egyaránt 12,1 %-os arányszámaikkal. Ugyanakkor a kutatás ellátottsági mutatók nagy ságszerinti sorrendje: Svédország, Egyesült Királyság, Magyarország, Finnország és az NSZK. Svéd ország bruttó mutatója kétszerese a magyar mutatónak és az NSZK-é az egyharmada. E különös szélsőségeket többféle magya rázattal illethetjük. Az egyik magyarázat az élelmiszeripar belső szerkezetének lényeges különbözősége, aminek megfelelően a kutatásigényesség igen eltérő lehet az ágazaton belül. Ez magyarázhatja Svédország magas mutatószámát. Az NSZK alacsony mutatószámát a magasfoku műszaki szinvonal és az automatizált gyártás hosszabb ideje tartó léte magyarázhatja. A másik nyilvánvaló aránytalanság a magyar vegyipar és főleg a gyógyszeripar kutatás-ellátottságának alacsony arányszámaiban jelenik meg a táblázat adatai szerint A FORRÁSKÉPZÉS UJ MEGOLDÁSAI Az 1977-78-tól kialakított struktura politikánk határozottan kijelölte a gazdaság fejlődésének belső arányait. Fokozottan támogatja az alapanyag-termelő iparágazatokat, de nagy preferenciát élveznek egyes feldolgozó iparágak is, pl. a gépipar,a vegyipar és az élelmiszeripar. A MŰFA képzését, belső arányait ennek a struktura politikának a szolgálatába kellett állítani. Újra érvényesülnie kellett annak a K+F finanszírozási elvnek, hogy a fejlesztéshez szükséges forrást a termelő szektor ott és olyan arányban, mértékben állítsa elő, amilyen arányban és mértékben a fejlesztési szükségletek ezt megkövetelik. Lehetőleg se több, se kevesebb alap ne képződjék a feltétlenül kívánatosnál, és szűnjék meg a kényszerű költségvetési elvonás. Felmerült a termelő ágazatok között a mezőgazdasági alaptevékenység/növénytermesztés és állattenyésztés/ fejlesztési szükségleteinek saját MÜFAforrásból származó kielégítése. Korábban a mezőgazdaságban csak a kiegészítő ipari tevékenység után lehetett MŰFA-t képezni. 1980-tól bevezetésre került számos mezőgaz3/ A táblázatot az anyag összeállítói konstruálták Dr.Vajda Ödönné statisztikus által kigyűjtött és csoportosított alapadatok felhasználásával. 118
