Tudományszervezési Tájékoztató, 1982
2. szám - Szemle
2/ financiális szükségleteinek együttes összege mintegy 84 milliárd Ft. Ez azt jelentette, hogy a globális tervelőirányzathoz képest 5 milliárd Ft forrás-tulképződés volt várható. Ez "a tervezhető tervszerütlenség" elsősorban a nemzeti jövedelem tervezett elosztása szempontjából nem volt megengedhető. Olyan döntés született, hogy ezt a többletet az állami költségvetés javára el kell vonni. Az elvonás ugy történt, hogy a vállalatok központi műszaki fejlesztési hozzájárulását - ekkora összegnek megfelelően - népgazdasági átlagban mintegy 1,5 százalékponttal felemelték és az igy központosított vállalati műszaki fejlesztési alapot a költségvetésbe befizették. Ez végső soron azt jelentette, hogy a műszaki fejlesztési szféra nemkívánatos módon tisztajövedelem-elvonási csatornává vált, drágitva a vállalati műszaki fejlesztési tevékenységet és fokozva a belső aránytalanságokat. Az ötödik ötéves tervidőszak K+F tényadatainak elemzésekor kiderült, hogy a beépitett elvonás ellenére a ténylegesen képződő, ill. a K+F célra rendelkezésre álló források meghaladták a tervezett összeget és a nemzeti jövedelemből előirányzott 3 %ot. Többletforrás keletkezett /összesen mintegy 7 milliárd Ft/ mind a műszaki fejlesztési alapoknál /értve ez alatt a kulcsok szerint képzett MÜFA-t és a vállalati eredmény terhére megvalósított fejlesztés összegeit/, mind az állami költségvetésnél . A források tultertnelődése két alapvető okra vezethető viszsza, s mindkettő az áremelkedésekkel kapcsolatos. Az elmúlt évtizedben - de főként a világpiaci olajárrobbanás begyűrűzött hatásaként az ötödik ötéves tervidőszakban gyakori és jelentős áremelkedések mentek végbe a hazai termelőknél, miközben a MUFA képzési kulcsai változatlanok maradtak. Az akkori árrendszer sajátosságai miatt a jelentős alapanyag és energia árnövekedés általában megemelte a bruttó termelési értéket, különösen az anyagigényes ágazatoknál. Magasabb termelési érték után, azonos kulcsokkal számolva, nagyobb volumenű alap képződött. Ugyanakkor jelentős változás ment végbe az 1968-ban megállapított termelési struktura és az ezzel összefüggő fejlesztési politika területén. Egyre több olyan ágazat vált fokozottan fejlesztés-, sőt kutatásigényessé /pl. a vegyipar, ezen belül a gyógyszeripar/, amelyeknél a számukra megállapított MŰFA hányadok alapján képződő alap már nem volt elegendő. Egyre nagyobb mértékben voltak kénytelenek nyereségüket kutatásra-fejlesztésre szentelni. Más - fejlődni nem tudó - vállalatok pedig tartalékolni kényszerültek, vagy gyakran szükségtelen kutatási megrendelésekre költötték MÜFA-jukat. Az általános forrásbőség mellett éppen a leginkább dinamikus ágazatok kerültek pénzszűkébe. AZ IPAR "KUTATÁS-ELLÁTOTTSÁGA" NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁS A fenti tendencia kapcsán fellépő aránytalanságok jellemzésére nemzetközi öszszehasonlitó táblázatot használunk. Miután már rámutattunk fenntartásainkra a K+F-re vonatkozó pénzügyi adatok nemzetközi összehasonlításából levonható lehetséges következtetésekkel kapcsolatban, ezt az összeállítást is igen óvatosan használjuk fel mondanivalónk alátámasztására. A 7.táblázat adatai, mutatószámai a 70-es évtized derekát, az 1975* évet illusztrálják. Voltaképpen azt az évet, amikortól a világpiaci feszültség a K+F szférában is érzékelhető. Azóta természetesen a táblázatban szerepeltetett országok /hazánk is/ jelentős strukturális átalakításokat hajtottak végre iparuk, és részben a K+F ; szerkezetében. 2/ Költségvetésből a tudományos ágazat működési, ill. fenntartási költségei, az egyéb költségvetési szervek tudományos célú ráfordításai és meghatározott kutatási célú beruházások kerülnek finanszírozásra. Ez az összeg a bázisidőszak alapján meglehetősen pontosan számitható. 115
