Tudományszervezési Tájékoztató, 1981
6. szám - Szemle
csupán eszközt, annak a törvényszerűségnek a megfigyelésére, ami a tudománytól a realizálás felé haladó folyamatokban általában, függetlenül a tárgy különösségétől, megjelenik. Ezért ennek a sajátos tárgynak, azaz az összefüggés általános vonatkozásainak értelmezéséhez a tárgy különössége még önmagában nem nyújt támpontot. Következésképp a fizikai és műszaki tények ilyen jellegű munkában csak annyiban jutnak szóhoz, amennyiben révükön megvilágítható az egymásból keletkezés logikai lánca. Az anyag kezelésének ez a sajátos módja egyben biztosítékul szolgál arra, hogy nem tolódnak el az arányok pl. egy tranzisztor keletkezéstörténet rekonstrukciója esetén sem a szilárdtest fizikatörténete, sem a tranzisztor technikatörténete irányában. Mindkét irányú elhajlás csak zavarná, megnehezítené a tudomány és a technológia közötti összefüggések megértését. Az elmúlt két évtized folyamán sorozatosan készültek ilyen történeti rekonstrukciók a következő végtermékek alapján: az izzólámpa /1965/, az urán /atom/bomba és a lézer /1974/, a rádió, a televizió, a radar és a tranzisztor /1977/. az Eötvös-féle torziós inga /1978/ és ismét a televizió /1979/.^°/ Ezek a "történeti" rekonstrukciók uj megközelítésből ábrázolják a természettudományos felfedezések genezisét. Bebizonyosodik, hogy a természettudomány és a technológia /szélesebb értelemben a technika/ nem különálló, egymástól független területek, hanem szerves egységet alkotnak. Kiderül továbbá, hogy a jelen és a releváns mult is elválaszthatatlanul összefügg: hogy bármely felfedezés megalkotása csak addig "rejtély", amig azt önmagából óhajtjuk megérteni és nem illesztjük bele abba a történeti-logikai láncba, amely hozzá elvezetett. Fogalmilag differenciálni kell a tudomány mint kész eszmekincs és a tudományos kutatás között. Abból, hogy a tudomány egységes egész, legyen szó- akár fizikáról, biológiáról, geológiáról vagy bármely más diszciplínáról, még nem következik, hogy a tudományos kutatás is egynemű tevékenység lenne. Tehát nem diszciplínában való kettősségről van szó, nem a fundamentális és az alkalmazott tudomány megkülönböztetéséről, hanem ellenkezőleg arról, hogy az emberi tevékenység - tehát éppen nem a diszciplina — tekintetében nem beszélhetünk egységes /egynemű/ tudományos kutatásról, hiszen az egyes tudományágak, miközben müvelik őket - tehát mozgás közben - részelemeikre hasadnak. 40/ BALAZS T.: A tudományos kutatástól az ipari gyártásig az izzólámpa története nyomán /I83O-I94O/. Bp.1965.Akadémia K. I65 p. /Tudományszervezési füzetek./ — : A tudományos kutatástól az ipari gyártásig tartó folyamat szerves egység. Kutatáslogikai kisérlet az izzólámpa története nyomán. /1830-1940./. = Magyar Filozófiai Szemle, 1974.6.no. 739-763.p. — : Posztulátum-e a gyorsuló idő a tudományos-technikai folyamatokban? Kisérlet egy kutatáslogikai modell felállítására. = Valóság, 1974.12.no. 8O-89.P. — : Ist das "beschleunigte Tempo" in wissenschaftlich-technischen Prozessen ein Postulat? Versuch zur Aufstellung eines logischen Forschungsmodells. /Posztulátum-e a gyorsuló idő a tudományos-technikai folyamatokban?/ = Wissenschaftliche Zeitschrift der Humboldt Universität zu Berlin, Gesellschafts- una Sprachwissenschaftliche Reihe. 1977.5. no. — : From scientific research to social utilization: some remarks on the time factor. A new logical model of scientific research. /А tudományos kutatástól a társadalmi hasznosításig: néhány megjegyzés az időtényezőről. A tudományos kutatás uj logikai modellje./ = Periodica Polytechnica,1978.3-4.no. Mechanical Eng. pp. 28529 L. — : Az elmélet és gyakorlat egysége Eötvös Loránd életmüvében. = Fizikai Szemle, 1978.9.no. 343-348.p. 624
