Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Figyelő

Sokkal komolyabb érv, hogy a külső anyagi források "vadászása" beláthatatlan feszültségeket teremthet az intézményeken belül. Hasonlóan hozzájárul a feszültség növekedéséhez a titoktartás kérdése. Ha valaki az egyetemi munkáján kivül még valamilyen magáncég számára is végez kutatást, akkor kollégájával esetleg nem beszéli meg őszintén, hogy a közösen végzett munkával kapcsolatban milyen uj elképzelései vannak. A szakmai féltékenység, az egyéni presztízs erősebben hathat, mint egyébként. Amennyire tehát a külső munka az iparral való kapcsolat erősítésén keresztül pótlólagos szellemi és anyagi energiákat teremt, ugyanannyira csökkentheti is a meglévő kapacitások kihasználhatóságát . A legvadabb álláspontot vallók ugy intézik el a problémát, hogy az egyetemek pártatlanságában eddig sem hittek, és mindössze arról van szó, hogy a kapitalista magánérdek és az állitólagosan független és közcélú állami kutatás kapcsolatáról lehull a lepel. Ami még hátravan az az egyes kutatók marakodása a koncon, erre pedig nem érdemes tul sok figyelmet szentelni. Való igaz, hogy a magánérdekek által mozgatott társadalomban az állam tevékenysége sem választható el az alapvető érdekkonfliktusoktól, mindazonáltal régen bebizonyosodott, hogy az államot nem lehet egyszerűen a magánvállalkozások fiókrészlegének tekinteni, és igy az állami kutatásokat sem lehet a magánkutatás járulékaként elintézni. — Should academics make money outside? /"Maszekoló" egyetemi kutatók./ = Nature /London/,1980.jul. 24. 319-320.P. В.ПЙ. Tanácsok fiatal к u t а óknak A Nobel-dijas Sir Peter Medawar könyvet irt a tudósról mint cseppet sem különleges "ember-fajtáról". Könyvében többek között kifejti: A tudós nem létezik, csak tudósok vannak, olyan emberek, akik vérmérsékletük különbözősége szerint a legkülönbözőbb dolgokat végzik, ráadásul a legkülönbözőbb módon. Vannak köztük gyűjtögetők, osztályozni-rendszerezni szeretők, detektív tipusuak és felfedezők, művészek és filozófusok. Vannak köztük misztikusok, sőt csalók is, hiszen a tudósokról sem feltételezhető, hogy jobbak, mint a más foglalkozásúak. A tudósok emberek, és sem tul-, sem alábecsülni nem szabad őket. Emberek, akik dolgoznak, időnként elismerésben részesülnek és örülnek, ha teljes mértékben hasznosítják energiájukat. A legnehezebb elviselni az eredménytelenséget, átvészelni, hogy esetleg éveket áldoztak egy álomra, egy hipotézisre, amely végül is alaptalannak bizonyul. Maga a kutatómunka i z g a 1 mas, szórakoztató, de időigényét tekintve igen kimerítő foglalkozás . Mi tesz valakit tudóssá? Sokan azt mondják,hogy a kíváncsiság.Ez ostobaság. A kíváncsiság óvodába való tulajdonság. Akkor talán a felfedezés? A tudás? Szerintem inkább az, ha valaki örülni tud annak, hogy tud valamit. Sok kezdőnek okoz gondot —főleg a nőknek— az önbecsülés hiánya. "Elég okos vagyok-e ahhoz, hogy kutató legyek?" - kérdezik önmaguktól és másoktól. Kár aggódni, nem kell bseninek lenni ahhoz, hogy valaki jó kutató legyen. Nem szabad alábecsülni az intellektuális készség szerepét a tudományban, de túlbecsülni sem annyira, hogy ezzel elriaszszák a jelentkezni akarókat. Különböző tudományágak különböző képességű embereket igényelnek és általában maguk a tudósok sem tartják magukat lángésznek. . Sokan könnyű szívvel otthagyják a tudományos pályát, sokan viszont csodálkozva mondják, hogy még meg is fizetik őket —sőt néha igen jól— azért, mert valami olyan csodálatos dolgot csinálhatnak, mint amilyen a kutatás. — MEDAWAR,P.: Advice to a young scientist. /Tanácsok egy ifjú tudósnak./ = New Scientist /London/, 1980.febr.28. 664-666.p. T 91