Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Figyelő

sitásban vizsgáljuk a mérnököket, a magán cégeknél alkalmazottak ezer fontokban mérhető előnyben vannak az állami cégek­nél dolgozókkal szemben. A szabadpiaci helyzet az elmúlt években kifejezetten kedvező volt a magánvállalatoknál dolgo­zókra nézve. Ezek a szakemberek kihasz­nálták azt, hogy egyes mérnöki szakmák­ban /pl. gépészetben/ hiány volt. A legkedvezőtlenebb helyzetben azok a mérnökök vannak, akik az ok­tatásban helyezkedtek el. 25 évesen körülbelül 4 ООО font fizetéssel kezdenek, és ez az összeg а 6О-65 éves ko­ruaknál sem haladja meg a 8 5OO - 9 000 fontot. Ezzel szemben az iparban 5 000 ­5 200 font a kezdőfizetés, amiből aztán az idők folyamán 12 000 - 13 5OO font is lesz. A tanárok hátrányán csak az enyhit, hogy az oktatás mellett módjuk van kuta­tómunka végzésére is. Egy bizottsági vizsgálat szerint legalább l8 %-os béremelésre van szükség a tanári pályán. Amennyiben a tanári fi­zetéseket nem emelik, a pálya annyira nép­szerűtlenné válik, hogy a közepesnél jobb munkaerő nem lesz hajlandó az ipari mun­ka helyett a tanítást vállalni. Az okta­tás középszerűvé válása pedig hely­rehozhatatlan káro­kat eredményezhet az egész angol szakemberképzési rendszerben. Az 1980-as adatok szerint a mérnö­kök között a legjobban fizetettek a ve­gyészek. A kezdők 5 500 font körüli ösz­szeggel indulnak, 55 évesen elérik a 14 000 fontot. A többi mérnök nagyjából egyforma helyzetben van: kezdő jövedel­mük 4 500 - 5 000 font, az 55 éves kor­osztály pedig körülbelül 10 500 - 11 5OO fontot keres. Érdekes jelenség, hogy a fi­zikusok kivételével minden kategóriában csökken az 55 év fölöttiek jövedelme az előző korosztály fizetéséhez viszonyít­va. A fizikusok viszont 60-64 évesen keresik a legtöbbet: fizetésük eléri a 12 3OO fontot. — HENMAN,B.: Mixed fortunes for scientists' salaries. /Vegyes véle­mények a tudósok fizetéséről./ = New Scientist /London/,1980.ápr.24. 188-189. p. - ­A fejlődő és a fej­lett országok tudomá­nyos együttműködése A nemzetközi tudományos együttműkö­dés nem állit elő uj értéket, de növeli a tudományos munka hatékonyságát, szélesiti tevékeny­ségi körét és előmozdítja fejlődését. Több ország erőfeszítéseinek egyesítése olyan eredményekhez vezethet, amelyeket az egyes országok nem lennének képesek elérni. A fejlődő és a fejlett országok kö­zötti tudományos együttműködés mindkét fél számára hasznos. A fejlődő országok számára előnyös, hogy - a külföldi tudósok közreműködésé­vel felhasználhatják a világ legújabb tu­dományos eredményeit, meggyorsítják a mű­szaki haladást, - fejlődik az ország tudományos élete, - segiti a tudományos dolgozók, mindenekelőtt az egyetemi előadók kép­zését, - lehetőség nyilik egyes nagyon drága műszerek, berendezések közös hasz­nálatára , - növekszik az ország nemzetközi tekintélye, - lehetővé válik a műszaki fejlő­déssel járó hatások komplex értékelé­se , - kibővül a technológiatranszfer, - terjednek a tudományos ismeretek, - a külföldi szakértők tanácsadó tevékenysége segiti a fejlődő ország tu­dósait . A legutóbbi tiz évben a fejlődő és a fejlett országok közötti tudományos együttműködés jelentős mértékben előreha­ladt, és az ismeretek egyoldalú áramlásá­tól eljutott a partneri, mindkét fél érdeklődésére számot tartó viszonyig. Bár az együttműködés igen differenciált és sokrétű, mégis megállapíthatók bizo­nyos általános törvény­szerűségei , sajátosságai. A tudományos kutatások egyetemessé­géből fakadóan a leghatékonyabbnak a nem­zetek feletti tudományos központok meg­szervezése tűnne, de emellett minden or­86

Next

/
Thumbnails
Contents