Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Figyelő

Kanada gazdasági életét négy sú­lyos probléma nyomasztja: Ujitáspolitika az OECD-ben 1. Túlsúlyban van a hagyo­mányos ipar, hiányzanak a kutatásigényes szektorok. 2. Külföldi tulaj­d о n b a n van az olaj- és széntermelés 95»7 %-a ; a szál­lítóberendezések 88,9 %-з; a vegyipar 81,0 %-a. Ilyenfoku külföldi érdekeltség egyedülálló a fejlett ipari or­szágokban. A külföldi érdekelt­ségek természetesen hatnak a K+F tevékenységre, az import­és exporttevékenységre,az egész gazdasági élet hosszú távu versenyképességére. A vizsgála­tok kimutatták, hogy a hazai ellenőrzésü vállalatok több K+F-t végeznek, mint a külföldi érdekeltségű leányvállalatok. 3. Nagy szakadék tátong Kanada nyersanyagipara és a feldolgozó ipar között. Szinte példátlan, hogy egy ország, amely a világ második vagy har­madik legnagyobb bányászati iparával rendelkezik, nem fej­lesztette a bányászati berende­zéseket gyártó ipart. 4. Kanadában nem működik országos menedzsment rend­szer az ujitási tevékeny­ség koordinálására. A helyzet megváltoztatása érdeké­ben feltétlenül növelni kell Kanada K+F ráfordításait és azon belül a kormánytá­mogatás mértékét. Japánban a kormány tá­mogatja az ipari K+F kb. 90 %-át, az NSZK-ban 80 %-át, Franciaországban és az Egyesült Államokban 60 %-át, Na gy-Bri ta iró­niában 50 %-át, Svédországban 45 %-át, ezzel szemben Kanadában 12 %-át. Ha Kana­da a 80-as években jelentős szerepet kí­ván játszani és vérsenyképes akar lenni a világpiacon, akkor a K+F tevékenység újjávarázsolását már most el kell kezde­nie, mégpedig az eddiginél sokkal nagyobb ütemben. — SCRIVENER, R.C.: Industrial in­novation in Canada I-II. /Ipari in­nováció Kanadában. I-II./ = Re­search Management /New York/,1980. З.по. 29-34.p. .. j Az OECD gazdaságpolitikai irányel­vei hangsúlyozzák az újítások ál­lami támogatásának fontosságát. Az újításhoz szükség van K+F-re, piackutatásra, hatékony menedzsmentre és tőkére. Mivel az OECD országokban a leg­több ujitás a magánszektorban születik, felvetődött a kérdés, hogyan tudná a kor­mány elősegíteni az ujitási folyamatot. Lényegében három lehetőség áll rendelke­zésre: pénzügyi segítség, a műszaki kul­tura fejlesztése és a vállalatok közötti verseny serkentése. A pénzügyi segít­ség megnyilvánulhat a K+F közvetlen anyagi támogatásában, adókedvezmények odaítélésében és a tőkebefektetés ösztön­zésében . Mivel az ujitás nem csupán az uj felfedezésektől függ, hanem azok széles körű elterjedésétől és a már meglévő tu­dás felhasználásától, a kormányok a műszaki kultura fejlesz­tése területén a következőkre koncentrál­nak: - kooperációs kutatási projektumok szer­vezése , - az egyetemek és az ipar kapcsolatának fejlesztése, - a műszaki segítségnyújtás megszervezé­se, különösen a kisebb vállalatok szá­mára , - adatbankok és kommunikációs hálózat szervezése. A vállalatok közötti versen­gés fokozását szolgálják a trösztel­lenes intézkedések, a szolgáltatások szín­vonalának és körének fejlesztése, a sza­badalom és licenctevékenység serkentése, és bizonyos szabályozó intézkedések be­vezetése . Tisztán kell látni, hogy az ujitás nem cél, hanem eszköz. A társadalom vala­mennyi rétegének joga, hogy részt vegyen az ujitás céljának meghatározásában. A közvéleménynek hallatnia kell hangját az ujitási politika meghatározásakor, mert az újítások megváltqztatják a munkalehe­tőségeket, a fogyasztási cikkeket, az em­berek időbeosztását. Végső soron a fo­84

Next

/
Thumbnails
Contents