Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Figyelő

sági ösztönzési rendszerben, mely eddig képtelen volt érdekeltté tenni a vállalatokat a fejlesztési tervek megvalósításában. Nem megoldott az innovációk bevezetéséből eredő hatékonyság kiszámítása. A gyártónak előnyös az uj technika, mert növeli a bevételét, a felhasználó viszont —mivel legtöbb esetben csak korlátozottan tudja kihasználni— nem rajong érte. A gazdasági ösztönzés elmaradó hatékonyságának további oka az időtényező , amely a vállalatok értékítéletét és az értékelés kritériumainak kiválasztását befolyásolja. A rövid távú, lényegében egyéves értékeket szentesitő kritériumok a vállalatokat rövid távú célok felé irányítják. Az önelszámolási rendszer nem ösztönzi a vállalatokat, hogy hosszú táv-u feladatokra orientálódjanak, igy a jelenlegi ösztönzési rendszer lényegében "anti-ösztönzővé" fajul. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatok csupán a mennyiségi mutatókat, azaz a termelési eredményeket veszik alapul, s olyan tényezőket, mint pl. a vállalat gazdaságos működése, a tartalékok feltárása, innovációs képessége figyelmen kívül hagynak. Noha elméletileg a vállalatok hangsúlyozzák a minőségi mutatók /anyag-, munkaerőgazdálkodás, önköltségcsökkentés stb./ fontosságát, a gyakorlatban a hagyományos mennyiségi szemlélet uralkodik. Jelenleg is munkálkodnak a fejlesztés anyagi ösztönzési rendszerének tökéletesítésén /terv és mutató korrekciók, a munkák kezdeti szakaszának fokozott finanszírozása stb./, a helyzet alapvetően mégsem változik. A kérdés megoldása az egész irányítási rendszer ügye: a gazdaságpolitika egyik legbonyolultabb területe. A gazdasági ösztönzés —bár igen fontos— mégsem helyettesíthet más irányítási eszközöket, különösen nem a tervet és a' belőle eredő közvetlen és közvetett gazdasági irányitási formákat és módszereket. A gazdasági ösztönzés akkor lesz hatékony, ha működésbe lép a gazdaságirányítási módszerekből, eszközökből stb. kialakított egész gépezet. Eszközei pedig akkor lesznek célirányosak, ha hosszú távú tervezéssel párosulnak, tehát felmerül az igény, hogy az ötéves tervek alkossák az állami tervezési rendszer alapját. A hosszú távú tervezés kibontakoztatja a tudományos-technikai fejlesztést. A gazdasági ösztönzés rendszerének hatékonysága nemcsak a rendszer minőségétől, hanem azoktól a feltételektől és attól a közegtől is függ, amelyben hat, vagyis a termelőbázis szervezeti struktúrájától. Kedvező például a kombi— nát-jellegü termelőbázis, ebben ugyanis a kutatás - termelés ciklus valamennyi szakasza egybehangolható, ugyanakkor biztositható a termelés magas műszaki szinvonala . Nem hanyagolható el azonban magának a gazdasági ösztönzési rendszernek a tökéletesítése. Ebben igen fontos helyet és szerepet kap az ár motivációs funkciója. Alapelvként elfogadható, hogy árösztönzést kizárólag a világszínvonalú termékek gyártásánál kell használni. A gyakorlatban az ár csupán a termelőt és a felhasználót érintette, ami igen helytelen, mert az innováció "bölcsőjét", tehát a K+F-et legalább ugy kell ösztönözni, mint a kiváló termékek gyártását. Pozitiv megoldásnak tekinthető az árképzés során bevezetett úgynevezett ár-határ, mellyel elérhető, hogy a K+F eredmények megvalósítása maximális hatékonyságú legyen, és egyben fokozza az innováció irányításának hatékonyságát is. A tudományos-technikai fejlesztés következtében —

relativ értelemben— csökkennek az árak, ezért fölmerül az igény a rugalmas árrendszer kialakítására. Általában arra kellene törekedni, hogy az árak következetesen kövessék a munka társadalmilag szükséges költségeinek alakulását. Ha a fejlesztés során viszonylag csökken az előállítási költségek összege, akkor ezt az uj termék árának tükröznie kell /amennyiben a többi árképző tényező változatlan/. Egyedül ez hozhat igazi előrehaladást — társadalmi munkamegtakarítást. Az árintézkedések közül elsőként említhető a fokozatos vagy lépcsőzetes árrendszer . Itt időszakonként csökkenthető az ár, mégpedig а/ a termelés fokozása, b/ a költségek csökkenése, с/ a szükségletek kielégítésének mértéke, d/ a technikai és anyagi elavulás, е/ a hatékonyság csökkenése szerint. A kivitelezőt aszerint kell értékelni, milyen színvonalú technikát gyárt, hogyan tud hatni a hatáskörébe tartozó kutatásra a további fejlesztés érdekében, 77