Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

1. szám - Figyelő

Tudománytervezés az arab világban jelentős támogatást kapnak az UNESCO-tól is. Az arab országok /Marokkó, Mauritánia, Algéria, Tunézia, Libia, Egyiptom, Szudán, Sziria, Jordánia, Libanon, Irak, Kuwait, Szomália, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok, Omán, Jemen/ kutatóinak problémái lényegében megegyeznek a harmadik világ más országainak tudományos problémáival. A tudományos kutatások fő területe a mezőgazdaság és az orvostudomány, ahol elegendő képzett munkaerő és intézmény is van. A kutatások általában célorientáltak. Minden egyéb területen igen korlátozott a kutatási kapacitás. Az alapkutatások csekély hányadát jól mutatja az a tény, hogy a publikációknak csak mintegy 5 százaléka foglalkozik alapkutatási témával. A kutatási tevékenységet főleg az egyetemeken végzik. A mintegy 50 arab egyetemen meglehetősen roszszak a munkakörülmények. Kevés a könyvtár, szegényes a könyvállomány, sok az adminisztratív korlátozás, nincs intellektuálisan ösztönző környezet, kevés a kutatási segéderő. Természetesen vannak azért jó helyzetben levő intézetek és energikus, a nehézségek ellenére is helytálló kutatók is. A kutatók számát mintegy 40 ezerre becsülik az arab országokban. A K+F intézmények száma kb. 500 és az 50 egyetemen mintegy 1 millió diák tanul. A 70-es években az egy főre jutó K+F ráforditás 1-2 jé volt, ami önmagában is magyarázza a kutatások alacsony színvonalát. Igen fontos feladat a tudomány és a technika kapcsolatának megerősítése, a képzett munkaerő biztosítása, a központosított kutatástervezés és irányitás, a tudománypolitikai testület "bevitele" a hierarchia legfelső szintjére. A tudománypolitikai szervek még ma is meg vannak győződve arról, hogy a tudományos munkaerő alacsony létszáma megakadályozza a kutatási programok tökéletes megvalósítását. A kilátásokat némileg javítja, hogy lehetőség van külföldi /szovjet, kelet- és nyugateurópai, északamerikai/ ösztöndijak megszerzésére és A központi kutatástervezés jó eredményeket hozott Eg y iptomban . 1956-ban alakult meg a Tudományos Tanács, ezt követte a Tudományügyi Minisztérium létrehozása 196.1-ben. A Tudományos és Műszaki Akadémia 1977 óta 17 kutatási tanács, 97 témabizottság és 1 300 szakember segítségével tervezi és irányítja kutatási programjait. Noha az Akadémia deklarált feladata a legsürgősebb feladatok megoldása, a programok több mint fele 5-Ю évre szól. További probléma a tudománypolitikai tanács szervezeti elhelyezkedése, kapcsolata a döntéshozókkal. A kormányon belüli gyakori változások együttjárnak a tudománypolitikai szervezet stabilitásának csökkenésével is. A libanoni polgárháború első évében például a tudományos output több mint 40 százalékkal csökkent. A kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása sok esetben nehézségekbe ütközik: a tervezési folyamat strukturája merev; a tudósok és a tervezők között nem megfelelő az összhang; bürokratikus ellenállás tapasztalható az adatgyűjtéssel és az adatok terjesztésével kapcsolatban; a gazdasági, pénzügyi, politikai szempontok az elsődlegesek a központi tervezésben. A külföldi cégekkel kialakult kapcsolatok természetszerűleg szintén akadályozzák a saját K+F potenciál fejlesztését. Az arab országok többségében jelenleg az intézetek gyengesége, a minisztériumok nem megfelelő tervezési tevékenysége, a kis létszámú oktatószemélyzet és a kulturális politika hiányosságai miatt van nehéz helyzetben a kutatás. Az arab országok kutatói rendszeres kapcsolatokat építettek ki az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Európa tudósaival. Gyakori a kutatóintézetek közötti kétoldalú együttműködés. Szovjet segítséggel jött létre az atomenergia kutatóközpont Bagdadban és Kairóban, nyuga tnémet támogatással épült biológiai, és amerikai közreműködéssel orvosi kutatóintézet Kai~ róban, 1976-ban az Egyesült 70